Mi lenne a jó döntés ebben a helyzetben?

Van egy pasi akivel barátok vagyunk de ő többet szeretne. Igazából ő az egyetlen barátom, csak vele tudok beszélgetni vagy elmenni valahova, Mielőtt megismertem, senki nem volt akivel tudtam volna beszélgetni, mindig 1edül voltam. Most megint felhozta a 'mi van velünk' témát, de én még mindig úgy érzem, hogy ez részemről nem fog összejönni.

Van 2 lehetőségem hogy mit mondjak neki.

1. Elmondom neki hogy ebből nem lesz több de a barátságunk nagyon is fontos nekem. Ezután valószínűleg nem áll majd többet szóba velem, mert így elég nehéz lenne megtartani a barátságot. Megint állandóan egyedül lennék és rosszul érezném magam.

2. Megmondom neki, hogy várjon rám még egy ideig, holott igazából nem lenne mire, ezért ez nem lenne fair. Ha így elkezdenék egy kapcsolatot, nagyon nem érezném jól magam benne. Ha ezt tenném, azért utálna, ha meg megváratnám és csak később mondanám el neki hogy én csak barátságot akarok, akkor azért.

Egyébként már az elején is úgy viselkedett, hogy abból rájöttem hogy nem csak úgy akar velem barátkozni. De gondoltam hogy majd lesz valahogy és attól még barátkozhatok vele. Viszont a bizonytalanság végig bennem volt. Az elején tudtam hogy én nem akarom ezt. Utána pedig állandóan változott a hangulatom amikor vele voltam. Jól éreztem magam vele, de általában mielőtt találkoztunk volna mindig ideges lettem és rosszul éreztem magam. Nem voltam biztos benne hogy találkozni akarok vele, épp ellenkezőleg, nem akartam. Tegnapelőtt is ugyanezt éreztem amikor meg volt beszélve hogy találkozunk. Inkább lemondtam volna, de a 'most akkor mi van velünk' témát csak a találkozó végén hozta fel, tehát akkor még nem gondolkoztam ezen és nem emiatt volt. Korábban már felhozta ezt a témát de mindig az lett a vége hogy jó, akkor várjunk és meglátjuk mi lesz, azután meg minden ment tovább úgy ahogy addig.

És mióta a többiek együtt láttak minket mindenki azt kezdte el kérdezgetni (és még most is) hogy összejöttünk-e és ha nem akkor mikor fogunk. Ez az elején nagyon idegesített, mostanában már csak egy kicsit, de még mindig bosszant. És amikor legelőször megkérdezték egyszerre 20-an, annyira kiakadtam hogy majdnem megbántottam őt is emiatt. De ez még az elején volt, könnyen helyre tudtam hozni azt a dolgot.

Szerintetek mi lenne a legjobb döntés? Ha újra egyedül maradnék, azért lennék állandóan rosszkedvű és önbizalom hiányos, ha meg belemennék valamibe amit igazából nem akarok, akkor azért.

Szerintetek mit tegyek?

16/L