Miért ilyen a kapcsolatunk? Mit tehetnék? (Anya-lánya)

12 éves vagyok, és az anyám egyszerűen elviselhetetlen. Ezt nem tipikus "tiniként" mondom, 6 éve élünk így. Uralkodó típus, sosem fogadja el más véleményét. Ha észre veszi hogy neki nincs igaza, akkor máris kitalál valami kifogást. Magyarul- "csak azért is nekem van igazam!".. Mindenáron szidni akar, a napi feszültségét rajtam vezeti le. Ha valaki "kipakol" neki, az is az én hibám. Magának vesz sört, ruhákat, cipőket, kaját...stb., de ha nekem kell egy torna cipő, akkor elkezd ordibálni velem, hogy nekem minek, ott a régi (ami 3 mérettel kisebb a lábamnál) és úgy sincs rá pénz... Már sokan mondták, hogy ebből depresszió lesz. Az osztályfőnököm is próbált segíteni, de a helyzet még rosszabb lett. Már sokszor ütött is, volt amikor dagadt szájjal/szemmel kellett mennem suliba, és anyám azt mondta, hazudjam azt, hogy elestem. Amikor sírok, egyszerűen ott hagy, és levegőnek néz. Ha valami baj van, a válasz egyszerűen: Így jártál! Ez van! Már haza jönni sincs kedvem, mert tudom hogy belépek az ajtóm, és anyámnak az első dolga az hogy szidjon.. Már megpróbáltam beszélni vele, a tanáraim is, de a helyzet inkább romlott, mint javult volna. Egyedül a testvéremmel és az apukámmal (elváltak) tudom ezt megbeszélni, és ott tényleg vagyok valaki. Ők az egyetlen esélyeim.

Miért ilyen a kapcsolatunk anyával? És ha tudnék, mit tehetnék ez ellen, vagy ha nem, akkor valami "költözés", vagy nem tudom.. Kérem valaki segítsen!