Ti mit tennétek a helyemben? (kicsit hosszú, többi lent)

29 éves férjes asszony vagyok. Világ életemben külön éltem a szüleimtől és az öcsémtől, nagyszülők neveltek fel. 5 éve mindkét nagyszülőmet elvesztettem. A lakásban, ahol éltünk apám örökölte 100%-ban. Én itt maradtam, majd ideköltözött a férjem is. Ketten együtt saját pénzünkből az évek alatt szépen felújítottuk, az utolsó bögréig mindent mi vettünk (hűtő, mosógép, tűzhely..tényleg mindent). Majd az öcsém, aki soha nem jött ki igazából a szüleimmel fogta magát, és ideköltözött..mert az neki szerinte jár.. (apum mondta, hogy kettőnké lehet a lakás). A lakás elosztása: 22nm nappali és 2 db 8 nm-es háló). öcsém beköltözött az egyik hálóba, fizette a rezsi ráeső részét, már amikor volt munkája..ezen kívül csak a kupit csinálta, én meg takarítottam utána. Férjemmel belefogtunk a baba projektbe, hisz nemsokára 30-ak leszünk, most lehetőségünk is van, anyagilag is úgy állunk, hogy be tudunk vállalni egy gyereket. A másik háló lenne a gyerekszoba..erre pár hete közölte velünk öcsém, hogy ideköltözik a barátnője, ezért a leendő gyerekszoba is kell nekik, mi meg költözzünk ki a nappaliba..ha meg terhes vagyok így jártam, oldjuk meg a nappaliba...teljesen kiakadtunk a férjemmel! Most jól keres, ketten a barátnőjével megkeresik együtt a havi 450E Ft-t. Felvettettük, hogy akkor adjuk el a lakást, osztjuk a pénzt, én valamivel többet kapnék, hisz az egész lakást mi újítottuk fel és költözzünk külön..nem tetszett nekik, mert szerintük még így együtt lakunk, ők össze tudnak annyit spórolni, hogy ne kelljen később hitelt felvenni az új lakásra. Értelem szerűen abba sem mentek bele, hogy akár most azonnal kezükbe adjuk a lakás árának a felét, és költözzenek el..vagy ők adják oda nekünk, és mi költözünk...szóval patthelyzet..tehetetlen vagyok..a barátnőjét próbálom elfogadni, mert alapból aranyos, de tudom, hogy jórészt miatta van ez a helyzet..és tartok attól, hogy most már utána is én fogok takarítani, mert nem egy házias teremtés..abban meg tudtunk egyezni, hogy 2 évig lakunk így együtt, aztán szétköltözünk..de ezt az egészet baromi igazságtalannak tartom..Öcsém soha semmit sem tett értem, a nagyszüleimet, mikor betegek voltak és én ápoltam őket, le sem szarta..még a szüleimmel lakott felhalmozott majd 1,5M Ft adósságot, amiből persze a szüleim kihúzták..és a trehánysága egyszerűen határtalan...a lakást tárva nyitva hagyja, mert csak becsapja maga mögött az ajtót..nem egyszer keltem arra, hogy a szél lengeti az ajtót..a konyhában meg ott a laptop, mobil..bárki bejöhetett volna..a 2 éve vásárolt konyhaszekrényemet leszakította, mert rátehénkedett..annyit sem mondott fapapucs..amiből esznek a csajjal egyszerűen csak kiteszi a konyhába, hiába szólok, hogy nem vagyok a cselédje.. leszarja.. lassan poharam sincs, mert rendszeresen eltöri..de nem érdekli..egyszerűen egy ilyen emberrel lehetetlen élni..

Szüleim szerint én igazságtalan vagyok, hőbörgő...

Szerintetek egy ilyen helyzetben jogos a felháborodásom..valami megoldás????