Miért panaszkodtok? Azok a nők miért panaszkodnak, akik olyan emberhez mentek férjhez, aki otthon nem csinál semmit, nem foglalkozik a gyerekkel?

Valószínűleg azért, mert nem minden férfi így indul. Azért valljuk be, hogy nem minden rossz tulajdonságát ismered meg a másiknak a házasság előtt, pláne, ha azok akkor még meg sincsenek, csak később alakulnak ki.

Az egyik barátnőm férje, tök rendes, házias, szorgos ember volt, egészen addig amíg a barátnőm el nem kezdte kiszolgálni. Na úgy megszokta, hogy most már a mosogatóba sem rakja bele a tányért, hanem otthagyja az asztalon. És régen nem ilyen volt. Szóval szerintem, ha mindenki tudná, hogy egyszer ilyen lesz a férje, lehet, hogy hozzá sem mennem.

Elsőnek igaza van.Szerinted sokan hozzámennének ilyen emberhez akit így ismernek meg,és gyerekeket szülnének neki?

Bocs,de kicsit idióta a kérdésed.Ki akarna magának és a gyerekeinek rosszat?És sajnos nem mindenki tud elválni az ilyen férfitól ilyen-olyan okok miatt,mert lehetetlen lenne egyedül a gyerekeivel is az élete.Én azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magam a férjem miatt,de nekem is másodszorra sikerült csak.Viszont abban is szerencsém volt,hogy el tudtam válni.Már 10 éve boldog házasságban élek,3 szép gyerekünk van.És persze vannak kisebb-nagyobb összezördülések,de a férjem remek férj és apa,mindent megtesz a családjáért.Meg tudunk mindent beszélni egymással,hogy kinek mi a dolga a családban,és szerintem ez a legfontosabb.Én pl nem is szeretném ha a konyhában botladozna,a házimunka is nagyrészt az enyém,de neki meg van más dolga.A lényeg,hogy mindenkinek jó legyen.De ismerek olyan férjeket,akik nem törődnek a családjukkal,önzőek szemetek és csak teher a családjuk számára.És nagyon sajnálom a feleségeiket a gyerekeiket,főleg azokat akik tehetetlen helyzetben vannak.Persze akiknek lehetősége van a változtatásra és mégsem teszik Ők maguk is hibásak.De senkinek nincsen joga elítélni azt aki szerencsétlen helyzetben van.Örüljön akinek megadatott a rendes harmonikus boldog házasság.

Szerintem nagyon sok nő úgy megy bele a házasságba, hogy bőven rajtuk van az a bizonyos rózsaszínű szemüveg. Valósággal rászoktatják a férfiakat a kényelmességre, mert még mindig így szocializálnak bennünket, hogy a házimunka a nő dolga. A páromat mindenre megtanították otthon, és én sem kényeztettem el. Természetesen kiszolgálom, ha szeretné, de ez nem elvárás részéről. Ahogy ő is kiszolgál engem, ha éppen lázas vagyok, vagy határidős munkám van. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy teljes egészében átveszik a házimunkát, vagy sokszor leszólják a férfit, amikor pl. mosogat. Naná, hogy nem fogja többet csinálni.

Nekem az a normális, hogy a háztartásban ketten élünk, ezért két ember végzi a házimunkát. Ha az egyiknek nagyon sok munkája van, akkor a másik szó nélkül átvállalja. Idén pl. a párom volt a "háztartásbeli", mert én tolmácsképzőbe jártam, és nagyon kevés időm volt a háztartásra. A főzést megoldottam, de minden egyebet ő csinált. Most pedig én leszek inkább a házimunka felelőse, mert neki besűrűdött az élete.

Ezt a "besegítés" szót sem szeretem, mert azt feltételezi, hogy tulajdonképpen a nő dolga ez, a férfi besegít, mert rendes. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kiveszi a részét a munkából. De ez tényleg csak apróság, nem ezen múlik.

Pont a 2., vagy ki írta, hogy az ismeretség kezdetén még nem ilyen a férfi, de a nő kiszolgálja, aztán már elvárja.

Én is elvárnám, ha addig kiszolgálnak, amíg össze nem házasodunk. Utána meg már nem tetszik neki, hogy ki kell szolgálni? Addig se kellett volna kiszolgálni és akkor meglátjuk, hogy milyen a férfi, hosszútávon jó-e mindkettőnek a kialakult szokás.

De azt én is rühellem, hogy az elején körbeugrálja (csak vegyen el feleségül, lássa, milyen házias vagyok...), aztán meg ki van akadva, hogy nekem nem segít a férjem!

Nekem igenis mindent megcsinál! 15 éve vagyunk együtt, de ha nincs vasalt inge, akkor hajnalban vasal magának szó nélkül. Tudja, hogy én se a seggem rázom, ha nem jutott rá idő, hát nem jutott rá idő... És elmosogat, ha tele a mosogató... És ilyen volt mindigis.

Aki körülugrálja a párját, azzal sincs bajom, én becsülöm őket, a férjüket meg irigylem, de ők tényleg ne panaszkodjanak. Akit én ismerek, az nem is panaszkodik, neki így jó, így normális, hogy este hazaér és nekilát főzni-mosni-takarítani. a párja meg TV-t néz... Ez az ő dolguk, engem nem zavar...

Kedves kérdező,

a férfiaknak olyan szempontból könnyebb, hogy őket nem úgy szocializálják, hogy házimunka-gyerek-férj, vagyis minden az ő dolguk, plusz dolgozzanak is. A férfiakra még mindig sokan úgy tekintenek, mint aki "el kell tartsa a családját". A nőktől sokan elvárják, hogy mesterszakácsok, bombázók, szexistennők, ősanyák és sztahanovisták legyenek egy személyben, és ezt lehetetlen teljesíteni.

A párom családjában négy fiú van, lány nincs. Az édesanyjuk mindenik fiút "befogta" házimunkára, és most azt látom, hogy az én páromon kívül mindeniket "elrontotta" a párja. Tévedés ne essen: szívesen kényeztetem a páromat én is, akkor is, ha nincs rá "okom" (hanem csak úgy, mert jólesik körülugrálni), de olyan sosincs, hogy elvárná, hogy kiszolgáljam, mert "ez a dolgom."

(11:46 voltam)