Ezt családon belűlí csendes terrornak és erőszaknak hívják?

:\ Vannak sajnos ilyenek, szerintem irigyli a sikereidet, valószínűleg ő nem érte ezt el a te korodban vagy valami történt, ami miatt nem tudott érvényesülni!

Szerintem csak hagyd rá, próbálj ne foglalkozni vele ! És soha ne meséld el neki se az örömöd, se a bánatod!

Próbáltad már vele megbeszélni ezt?

Óh, nem a nővérem vagy véletlenül?:))))

Az én anyám ugyanilyen, mint a tiéd.

Neki az anyai gondoskodás abból áll, hogy folyton figyelmeztet.

"Megcsináltad?, Befizetted? Elintézted? Elég a pénzed? Rosszul nézel ki, nem vagy beteg? Kevés a fizetésed! Nem jól csinálod! Nem jól főzöl! Gyűrött a ruhád!", és még sorolhatnám...

EBBŐL ÁLL A KAPCSOLATUNK!

Ő kritizál, figyelmeztet, korhol, nekem meg ülnöm kell, vagy ott állnom, és hallgatni, mint a birka, mert, ha azt mondom, hogy "Minden rendben, hagyjál már anya!", akkor Bumm! egy nagy váltás és elkezdi, hogy "Hát ezért vagyok én anya, hogy nem mondhatok semmit a saját gyerekemnek? Nem figyelmeztethetlek? Én csak SZERETETBŐL!!!! teszem!" és vagy bőgni kezd, vagy megsértődik.

Mondom!

Ebből áll nálunk az anya-gyerek kapcsolat.

Ő korhol, én meg hallgatom, mert kénytelen vagyok, ha félbeszakítom, akkor még sokkal rosszabb lesz, mert akkor hálátlannak, meg tiszteletlennek nevez.

És, igen valóban az a legrosszabb, hogy akkor is folyton a hibákat keresi, és folyton a hibáidat hánytorgatja, ha jól mennek a dolgaid.

Jól érzem magam, jó az életem, biztos, hogy talál valamit, amivel piszkálni lehet, és amivel belém lehet vágni az ideget.

Ha mással nem tud kötekedni ilyenkor, akkor mindig azt csinálja, hogy másokkal hasonlítgat össze.

"Mit vagy olyan nagyra a munkáddal? XY-nak sokkal jobb munkája van, és jobban is keres, mint te! Ott kéne dolgozni, nem itt, ahol te!"

Úgyhogy, erre azt hiszem, nincs megoldás!

Ha jól vagy,akkor is azt keresi, hogy mi a hiba benned, de ezt persze csak SZERETETBŐL!!!!!!

Komolyan mondom, hányok már ettől a "Szeretetből korhollak te hálátlan" szövegtől!

Szerintem anyukád olyan lehet, mint az enyém, és igen, ez szerintem lelki terror.

Mi más lenne?

Engem legalább is nagyon kikészít!

Se ez nem jó, se az nem jó, mindenképpen sz.ar vagyok.

Mit lehet tenni?

Visszaszólni nem lehet, mert akkor hálátlan és tiszteletlen vagyok, ha nem megyek haza hozzá, akkor is, ha végighallgatom, akkor meg kikészülök idegileg, a sok korholástól, szekálástól.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de mégsem vagyok se süket, se szellemi fogyatékos, hogy ne halljam meg, és ne értsem azt, amit mond!