A családod/környezeted véleménye miatt lemondanátok valakiről?

NEM! Utána nem a családom meg a környezetem lesz magányos és boldogtalan, hanem én.

Persze az építő jellegű véleményt érdemes megfontolni, de az, hogy lenéznének, csak mert pár centivel alacsonyabb a leendő párod, nem éppen építő jellegű.

Bennem is megvolt hogy férfi 180nál kezdődik,nem is volt ezalatti pasim.

Aztán jött párom a maga 170 centijével,én 175 és imádom a magassarkút,ugyhogy ugyanott vagyunk ahol ti.

De nála csodálatosabb férfi nincs,ugyhogy nem érdekelt a család és a barátok véleménye.

Család nagyon ellenezte,legalábbis anyámék,párom szüleinél is láttam hogy választhatott volna 160 körüli kislányt,de igy vagyunk boldogok.

Család ellenző részét kerüljük,barátnak nem tekintem aki ellenzi a boldogságom.

Élünk boldogan immáron 5 éve,és már nem érdekel a beszóloatás.

A válaszom nem lenne, de ha mondjuk ha ész érveket hoznának fel a kiszemeltemről/barátomról, azon elgondolkodnék (de ha én nem látok benne igazságot, akkor le nem mondanék róla)

De hogy a magassága miatt? Ugyanmár, mert még ha téged zavarna, na dehát anyukádékat...

Ahogyan fentebb írták, később nem a lenéző barátok/család lesz magányos, hanem Te.

Az én nagyszüleimnek például herótja van a tetoválásoktól. A nagyapám sokszor mondogatta, hogy az ilyen börtöntöltelékekkel inkább had' ne mondjam mit kell csinálni. :) De tudod, amikor beleszerettem a páromba, aki ráadásul tetováló, és baromira nem érdekelt, tetőtől-talpig varrva van. Az sem érdekelt, hogy mit fog szólni a család, mert boldog voltam (meg vagyok is persze). Aztán most ott tartunk, hogy a Nagyszüleimet kenyérre tudná kenni, Anyukámékat szintén, és mindenki megbarátkozott a gondolattal, mert szeretnek engem, és csak az érdekli őket, nekem/nekünk mi a jó.

Szóval, én elgondolkodnék a helyedben, milyen emberekkel vagyok körülvéve, ha ennyire csak a külsőségekre hajtanak...