Elvetetnétek a babát, ha a barátotok meg akarja tartani?

Mind szép és jó hogy benne feléledtek az apai ösztönök.

De nem neki kell végigcsinálni a 9 hónapot és utána a szülést.

Együtt laktok egyáltalán?

Az én helyzetemben, koromban, kapcsolatomban igen - már ha nem csak a hirtelen jött lelkesedés beszélne belőle, hanem munka, anyagiak terén is beleadná a részét a háttér biztosításához.

De a Te helyzetedet, kapcsolatodat csak Te tudod megítélni. Én annak a híve vagyok, hogy a partnernek joga van tudni és elmondani a véleményét, de a végső döntés a nőé, mert ő lesz az, aki aláveti magát a műtétnek illetve végigcsinálja a terhességet/a szülést. Az ő testét fogja megviselni, akármelyiket választja.

"elvetette a babáját"

A MAGZATát. Csak hogy pontosak legyünk. A "baba" aki már megszületett.

Az abortusz lelki következményei valóban nem elhanyagolhatók, de mértékük egyén- és szituációfüggő.

És egy valójában nem kívánt gyereket egyesül küszködve felnevelni, az sem a legkecsegtetőbb kilátás.

Csak magadra hallgass, hogy Neked mi lenne a kisebb rossz.

És megkérdezhetem, milyen védekezés mellett csúszott be?

A te döntésed lesz végül,neked kell kimondanod majd a döntő szót...De,ha nem egyet akartok,akkor ez valószínűleg tönkre fogja tenni a kapcsolatotokat...(lehet előbb,lehet utóbb..)Akármi is lesz a döntés,a másikban mindig ott lesz a tüske..Benned,ha megtartod és nem akarod igazán,benne,ha elveteted,de ő akarta...Ez egy nagyon sz@r szitu,és sajna nincsen mindenkinek jó döntés,magadban kell tisztáznod,h vajon mi mennyit ér,mik a lehetőségek..

Azzal meg nem sokra mész,ha én azt mondom megtartottam,hiszen mikor nálunk kiderült,h becsúszott a baba,mindketten örültünk..Szóval mi igazából akartuk,csak még halogattuk volna kicsit..