Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Az anyám! Nem bírom! Kérhetek...

Az anyám! Nem bírom! Kérhetek tanácsot?

Figyelt kérdés

Valójában szégyenlem, hogy ilyen. Azt sem érdemli meg, hogy anyának nevezzeem.

A gyermekkorom maga volt a pokol, de amit most művel az sem semmi... nem igazán emlékszem milyen volt, amikor kicsi voltam. pár emlékem van. az egyik az, hogy a hajamnál fogva végigráncigált az udvarban (nem tudom hány éves lehettem 6-10 között talán), mert az öcsém kiesett a homokozóból.

Mindegy most 16 vagyok. Napi szintű a veszekedés. Persze miattam. Mert én: egy lusta, tohonya dög vagyok, hálátlan, követelőző, patkány, k**va, mocskos ribanc... és még sok egyéb!

Bevagyok skatujázva általa: eszek, iszok, facebook-ozom, meg vetem a p*csámat egész nap.

Nem tudom miért, de egy jó ideje, pár éve ez már elkezdett érdekelni, pontosabban fájni. Valamiért nem tudom azt megcsinálni, hogy egyik fülemen be, a másikon ki. nem az az érzékeny típus vagyok, de egyre rosszabbul esik, amiket tesz és mondd. tudom, hogy nem kéne vele törődnöm, de nem megy.

Van három tesóm és szerintem én vagyok a kis feketebárány. valahogy a dolgok mindig visszavezethetők hozzám.

Anyám hanyagságànak köszönhetően, most már életem végéig szemüveges maradok. mikor kicsi voltam, nem vitt el a szemészetre huzamosabb ideig, aztán mikor elég nagy lettem egyedül eljártam. most már talán nem is kéne emlegetni?!? nem tudom.

volt/van egy dolog, ami a mai napig nagyon rosszul esik. lehet hogy egy 16 éves lànytól ez gyerekes, de rosszul esik, nagyon... a bátyámról van egy egész album fotó baba korából, az öcsémről és a húgomról is van sok kép, de rólam egy vagy 2!! és ez nagyon, de nagyon fáj.

a folytonos ugráltatás, mindenki kritizálása, meg hogy csak neki lehet igaza, véleménye, ha beszél, akkor más fogja be, ha valaki nem csinálja azt, amit ő parancsba adott, akkor egész héten csapkod, sóhajtozik és érzékelteti, hogy mérges. mindig mondja, hogy neki ilyen idősen dolgoznia kellett. nem fogja fel, hogy más világ van. mindent úgy kell csinálni, hogy nehogy ideges, mert akkor tombol. jön a nyár és folyton azt emlegeti, hogy már fél előre, mert nem fogunk semmit sem csinálni. mite felkelünk ő 5x elfárad. még hétvégén is baja van azzal, ha tovább alszunk. össze-vissza szid, amikor nem vagyunk otthon. egy picike dologból csinál egy hatalmasat. és ha kicsit jobban kimutatom, hogy ez fáj, akkor ő úgy érzi, hogy megnyerte a vitát és boldog, a tesóim pedig azt mondják, hogy csak sajnáltatom magam. ebven a pillanatban is drámázik. már nagyon elegem van. az idegbetegosztályon kéne kezeltetnie magát.

neki az anyák napja csak nyűg, a szülinap oedog majd elmúlik, bocsánatot nem tud kérni, és valamire megkérni sem, nàla a légyszíves és a kérlek szavakat ki kell érdemelni. (mit jelent az, ha valaki vita közben földreköp? ez is volt)

tudni kell rólam, hogy domináns, határozott, céltudatos lány vagyok, aki nem mutatja ki, hogy mit érez. senkiben nem bízok meg, és nem beszélek az érzéseimről. mégis megfordult a fejemben az , hogy mi lenne, ha én most meghalnêk, de mivel apukám a mindenem, ezért nem hagyom ezzel a nővel. nem vagyok elmebeteg, csak elkeseredett. nyáron mihez kezdjek? hogyan bírjam ki? van valakinek valami jó tanácsa? nagyon megköszönném.

igazából, amit leírtam az csak egy töredéke a valóságnak. nem vagyok szent, de azért olyan sem, aki mindig vitatéma lenne.

sokszor néz anyám latin-amerikai szappanoperàt, és én meg abban reménykedem, hogy talán látja, hogy milyen egy igazi anya és talán változik, de... és igazán sírni volna kedvem, de nem adom meg neki ezt az örömöt! megjósolta, hogy belőlem nem lesz semmi, hát olyan ... ami ő biztos nem. de már meg is átkozott. abban a hitben él, hogy én majd ha ledz gyerekem, majd ráhagyom hetekre, hogy élvezzem az életet meg a férjemet. nem látja a valóságot, az unokáit még képen sem láthatja majd...

ez hát a helyzet!! hiányzik az anya az életemből!

mit gondoltok? tanácsotok lenne?



2012. jún. 1. 19:46
 1/4 anonim ***** válasza:
na hát én detto ilyen apával nőttem fel(anyám kiskoromban meghalt)..mostanra (23) pánikbeteg vagyok, és nem bízom magamban annyira, hogy belevágjak egy egyetembe...Amit tanácsolni tudok, hogy az érzéseket ne tartsd bent mert te is így jársz..én nem voltam otthon soha egy idő után..a kocsmában tanultam, olvastam 1 kóla mellett akár órákig, csak aludni mentem haza...NE HIDD EL, AMIT RÓLAD MOND!!
2012. jún. 1. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Hát nem is tudom, erre mit lehet mondani...

Mindenesetre anyukád elől el kéne zárni a szappanoperákat, mert az egy mű világ, szóval attól pozitív irányba nem fog változni.

Amit neked tudok tanácsolni, hogy segíts be a házimunkába, vagy menj le a boltba, esetleg süss egy sütit néha, hátha értékelné.

Amit leszűrtem, tipikus középső gyerek vagy(ez anyukádat minősíti). Vagyis az első az cuki, mert még újdonság varázsa, a második már elvan magának, aztán a kicsi meg mégiscsak kicsi, ki kell nyalni a fenekét.

Próbáld meg odatenni magad, ha meg erre sem reagál, beszélhetnél apukáddal, hogy ez mennyire bántó neked, és te nem érzed jogosnak. És amit már többször elmondtam sokaknak, ne adj okot arra, hogy ilyeneket állítson rólad, mert utána jogosan mondhatod neki, hogy nincs igaza!

2012. jún. 1. 20:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Mnenj el nyárui diákmunkára! Árufeltöltőnek kb olye 500-530ft-os órabére van az napi 8 óra 500 forinttal az 4000 ftx30=120,000 ft! Anyukádat sem látod, pénzt is kereshetsz vele
2012. jún. 1. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

A nyári munka folyamatban van... de nem valószínű, hogy összejön.

Sajnos, akármit csinálok, kedveskedek az nem számít semmit. Ha egy vitában nem neki van igaza, na az még rosszabb... Sajnos, nincs akivel ezt megbeszélhetem... a barátok még újak és nem bízom meg bennük még annyira. A régiek meg már... mintha kissé álszentek lennének!

Ez sok bántás már mindennapos sírásban jön ki nálam. megjegyzem én nem az a síros lány vagyok, de csak folyik a könny... ha csak ezekre gondolok a szívem szorul össze... meg az is nagyon rossz, hogy látom más anya-lánya boldogságát... olyankor érzem a legjobban, hogy szükségem van egy anyára. 16 évesen lehet hogy gyerekes, de ezt van...jól esne az anyai szeretet, meg törődés, meg minden, ami egy anya dolga....

2012. jún. 15. 21:54

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!