Anyukám szidja a barátomat, mert én diplomás leszek, ő pedig szakmunkás, és hogy mit akarok én egy ilyentől. Ti egyet értetek ezzel?

Nem akarok fax lenni, de mi más választ vársz mint amit már leírtunk itt hasonló kérdéseknél? csak mondjuk úgy volt feltéve, hogy hozzámennél e dipisként szakmunkáshoz stb stb. Ugyan az a vélemény. "nem biztos, hogy több az inteligenciája", "lehet vállalkozása neki is" " sokkal többet kereshet a szakmájával" " van ismi körebe x éve nagyon boldogok" stb stbbbbbbbbbbbbbbb.

Te meg azt értsd meg, utolsó, azon felül, hogy tényleg nem szép dolog, hogy egy szülő így szűri a gyereke barátját, hogy attól, hogy sok szak nem életképes, még nem biztos, hogy az összes nem az, amivel nem tudnak elhelyezkedni, azaz lehet az erős szak, csak nincs kereslet rá. És nem csak a közgazdász, jogász, orvosi a nehéz, van tanári szakból is olyan ami csúsztatós, nehéz tárgyakkal teli küzdelem négy öt évig. Muszály megvédeni azokat is, akikre nem illő ilyet mondani is.

Nem mondom, hogy minden esetben működik gond nélkül, de nálunk pont igen. Én diplomás könyvtáros vagyok, a párom asztalos. Mutogatok neki könyveket, amikről gondolom, hogy tetszene, szabadidőmben segédkezek neki, mert nagyon klassz dolog az alkotás. A zenei és filmes ízlésünk pedig nagyon hasonló. Két ember személyisége az, ami összeillővé teszi őket, nem a választott szakmájuk. Párom nem azért lett asztalos, mert buta, hanem mert egész kisfiú kora óta ezt szerette volna csinálni. Hány olyan ember van, aki elvégez valami menő egyetemet, akár orvos lesz belőle, de igazából csak szakbarbár, nulla műveltséggel és semmi máshoz nem ért... Azt látom, hogy néha elbizonytalanodik és mondja, áá te sokkal okosabb vagy nálam. Én erre mindig azt mondom, nem okosabb, csak mást tudok.