Járt már úgy más is, hogy nem igazán segített a pszichológus, pszichiáter, kineziológus, stb?

Őszintén megmondom, hogy én elve nem nagyon hiszek az ilyen jellegű segítségben.

Szerencsére mondjuk még semmi tapasztalatom, és persze nem mondom, hogy nincs jó szakember, aki tényleg segít... Szóval azért nyilván nem kamu az összes.

De! Én eleve rühellem, ha "elemeznek" engem, ha tanácsokat akarnak osztogatni... Szóval nekem nem való az ilyesmi. Azt sem tudom elképzelni, hogy idegennek bármit is elmeséljek.

Szerintem egyedül is meg tudsz gyógyulni, drukkolok! :)

Én jártam pszichológushoz két hónapig, és ez állítólag eredményes két hónapnak bizonyult, de bevallom, fogalmam sincs, hogy ez neki köszönhető, vagy a körülmények változásának. A súlyosabb problémám (mélyebb emberi kapcsolatok) feltűnt neki, de ahhoz nem engedtem közel, tehát esélyt se kapott. A felszínesebb döccenéseken rugdosott keresztül: önbizalomhiány, kisebbségi érzések.

Kicsit stabilabb lettem idegileg (nem kezdek mindenen sírni, és nem billent ki az egyensúlyomból minden probléma), de változatlanul nincs valami fényes jövőképem, és ha egy férfi közeledni próbál hozzám, kinyírom.

Szóval segített is, nem is. Ha nem megyek el hozzá, lehet, hogy már felakasztottam volna magam. Sosem fogom megtudni. :D

Nekem is ugyanez volt!

Amikor súlyos szorongással (magán)pszichológushoz jártam, és elfogyott a pénzem, az óránként (2005-ben) 6000 Ft-ot kérő pszichológusnő azt mondta szó szerint, hogy pumpoljam meg a szüleimet (akikkel már akkor is rossz volt a kapcsolatom, de úgy látszik ezt a hölgy még soktízezer forint után sem volt hajlandó megérteni).

Utána sztk-s pszichológushoz mentem, aki néhány közhelyet ismételgetett, velem szereltette meg a számítógépét (értek az informatikához), egyszer meg azt mondta, hogy menjek diszkóba (!), és akkor megoldódnak a problémáim. De ha ez nem segít, akkor majd felírat a pszichiáterrel 2 vagy 3 féle gyógyszert (antipszicho+antidepi+nyugtató). Amiket miután beszedtem, még rosszabbul lettem tőlük, olyan lettem, mint egy részeg drogos. Gyorsan abba is hagytam őket, mielőtt még rászoktam volna, mert ismertem néhány embert (pl. a testvéremet), akik ezektől a gyógyszerektől kattantak meg teljesen, sőt egy olyat is (volt osztálytárs), aki ezek miatt lett befejezett öngyilkos (nézd meg, ott van az antidepinek a mellékhatásai között a szuicid hajlam növekedése). Miután rosszul lettem a gyógyszerektől, cinikusan közölték a dokik, hogy ők csak kísérleteznek, de az 5-6 gyógyszerkombináció általában használni szokott. Aztán még végighallgattam, amikor egy páciensüket kinevették a telefonban, mert panaszkodott nekik, hogy az egyik gyógyszertől bevérzett a gyomra, és jókedvűen közölték vele, hogy bizony-bizony ez a gyógyszerek mellékhatása, nem lehet semmit tenni ellene. Utána mikor letették a telefont, még megbeszélték egymás között, hogy ezek a páciensek minek elégedetlenkednek... érted, ott előttem. Akkor lett elegem az egészből. Akkoriban írtam a szakdogámat, amivel sokat szenvedtem, mert a depresszió miatt nem tudtam koncentrálni, erre az sztk-s pszichológus azt mondta, hogy minek foglalkozok vele ennyit, ő is 1 éjszaka alatt írta az ő szakdolgozatát. Ez is hozzásegített ahhoz, hogy kételkedjek a szakértelmében.

Nagy lehúzás volt az egész!

Kineziológusnál is voltam 2-szer, de csak ütögette a kezemet, és mormogott közben valamit, amit nem értettem. Azt mondta, átállítja az izomtónusokat, vagy valami ehhez hasonló (régen volt, már nem emlékszem pontosan). Ez se segített, pedig a két alkalom 14.000 Ft-ba került.

Hogy írjak a gyógyulásomról is:

Én meditáltam, jógáztam, próbáltam sokat sportolni (nem mindig sikerült elindulni, mert volt amikor nagyon lent voltam), és nagyon sokat beszélgettem a barátommal a szörnyű gyerekkori dolgokról, amiket addig nem mondtam el senkinek. Nagyon zárkózott voltam mindig is, főleg a gyerekkori bántalmazások miatt, ez volt a legnehezebb: megtanulni beszélni a problémáimról. Ami a legjobban segített: nullára csökkentettem a kapcsolatot a szüleimmel (ami nem igazán volt nehéz, nem nagyon érdekelte őket soha a lelkiállapotom vagy a hogylétem).

Vegetáriánus is voltam 3 vagy 4 évig, mert az is sokat segít a mentális betegségek leküzdésében. Nem tudom szakszerűen leírni, de az a lényeg, hogy kevesebb energiát használ a szervezet az emésztésre, így több marad a pszichés gyógyulásra. Vannak róla cikkek a neten, olvasgass utána. Most már újra eszek húsféléket, de azalatt a 3-4 év alatt tényleg sokat segített. A lényeg, hogy egyél rengeteg klorofillt tartalmazó zöldséget (minél zöldebb a színe, annál több benne a klorofill, a legjobb a brokkoli) és rövid ideig főzd őket, félkeményen a leghatékonyabbak (akkor még nem fő ki minden belőlük).

Halolajkapszula - szuper. Még most is szedem. 1000 mg-ot naponként, de amikor rosszul voltam, akkor 2000 mg ment egy nap. Omega3 zsírsavak nagyon jók a depresszió ellen szintén.

Multivitaminkúra rendszeresen 2-3 havonta ismételve, de ha nagyon rosszul vagy, akkor lehet egyszerre több hónap is. Olyan multivitamint válassz, amiben van b3-vitamin (niacin). Igyál naponta 3 csésze zöld teát, a teanin is erősít mentálisan. De ne filteres zöld teát vegyél, mert az sz.art se ér, hanem szálasat, és nézz utána a neten, hogy kell szakszerűen elkészíteni! Meg annak is, hogy mire jó a teanin! Ne ám csak elhidd nekem! Én mindig mindennek utánanéztem, ez nagy tudatosságot adott, a tudatosság pedig önbizalmat, amire nagy szükségem volt. Nekem a táplálkozás-módosítás volt az egyik dolog, ami a legtöbbet segített.

Van két nagyon szuper könyv, ami szintén sokat segített. Az első a gyerekkori traumák megértésében és feldolgozásában segít, Mérgező szülők a címe. A másikat egy pszichológuslány ajánlotta, akit a neten ismertem meg, de nem tudtam elmenni hozzá sajnos, mert másik városban lakott. A címe Fóbiák, szorongás, pánik. Olyan feladatok vannak benne, amiket otthon is tudsz végezni, tankönyvszerűen van megírva, és a leckék egymásra épülnek. Tényleg nagyon jó és gyakorlatias! Lent írtam hozzájuk linkeket. Feldmár András könyvei is nagyon hasznosak, azt is értemes olvasgatni, ha van időd.

Találtam netes önsegítő csoportokat is, ahol meg tudtam beszélni a problémáimat, igaz csak online, de ez is hasznos volt, hogy egyáltalán meg tudtam fogalmazni azokat a dolgokat, amik bennem voltak (előtte ez nem sikerült se írásban se szóban). Én angol nyelven találtam csak ilyen specifikus csoportokat, a legjobb az a nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező emberek áldozatainak az önsegítő csoportja volt, Aunt Alex's Army a neve, szuper annak, akinek tényleg ez a problémája (mondjuk nekem csak a probléma egy része volt). Nekik tényleg nagyon hálás vagyok! Rengeteget segítettek! Magyarul talán csak a bura.hu van, de ott is rendes emberek vannak nagyrészt, akik megpróbálnak segíteni. De ha tudsz angolul, mindenképp nézz körül külföldi oldalakon is! Keress rá direkt arra a dologra, ami a te problémád!

Írtam naplót is a haladásomról. A párom vett nekem egy nagyon szépen kötött vastag, üres naplót, abba írtam, hogy hogy haladok. Ez azért volt jó, mert ha újra előjött egy probléma, vissza tudtam lapozni, és meg tudtam nézni, hogy előzőleg mi volt. Így a végén csoportosítani tudtam a fő problémáimat, és jobban átláttam őket. Mert az elején a legrosszabb a zavarosság volt, minden csak egy nagy katyvasz volt. Az, ha átlátod azokat a sokszor megfogalmazhatatlan dolgokat, amik nyomasztanak, rengeteg lendít előre az ügyeden.

Itt vannak a linkek a könyvekről:

[link]

[link]

Még zárszónak annyit, hogy miután elmondtam az egykori pszichológusoknak (akik anno azt mondták, hogy az ilyen problémákból nem lehet meggyógyulni sohasem teljesen), hogy önerőből helyrejöttem, akkor szimplán meghazudtoltak (vagy az volt, hogy most nem mondok igazat, csak önigazolok, vagy pedig az, hogy anno szimuláltam). De nem fognak elgondolkodni azon úgysem, hogy esetleg ők valamit rosszul csinálnak.

Az esetleges beszólóknak: Nem egyetemes igazságokat akartam leírni, nincs semmilyen eü. végzettségem, nem állítom, hogy mindenkinél működnek ezek a dolgok, hanem csak leírtam, hogy mi volt nálam, hogy zajlott a betegségem és hogy tudtam kimászni belőle. Lehet, hogy másnak tényleg az a jó, amit a dokik mondanak, hogy gyógyszerek garmadáját fogyasztja el, és a fél fizuját ott hagyja náluk. Akinek ez segít, azzal sincs semmi problémám, én is az elején így indultam el, de nem segített. Szerintem a legnagyobb hiba az, hogy azt hiszik, mindenkit gyógyszerezni kell, pedig sok esetben múltbéli traumák állnak a háttérben, nem pedig biokémiai problémák (ahogy nálam is). És a mai pszicológusok/pszichiáterek ezek az eseteket nem hajlandók külön kezelni, pedig lehet, hogy többre mennének vele.Mindegy milyen módszert választunk, a lényeg, hogy segítsen. És ha nem segít, akkor legyen bátorságunk kipróbálni egy újabb módszert, egészen addig, amíg megtaláljuk a nekünk valót.

31/n

31/n vagyok, van még egy nagyon jó film, ami szintén rengeteget segített nekem, és a témába vág, a "Mi a csudát tudunk a világról?" Ott is egy depressziós fiatal nő a főszereplő, aki a végén meggyógyul.

Itt a link:

[link]