Gyerekként kezelnek. Ti mit tennétek a helyemben?

Azért merik ezt a szüleid megtenni(mármint a kioktatást) mert ők adtak mindent a feneked alá..Nem sértésből írom,de ők úgy vannak vele, hogy "én vettem a házat neki,így az lesz amit én mondok" Csodálkozom ha eddig még nem kaptad a fejedhez hogy "a házat is mi vettük neked"

Én a helyedben nem vinném vissza a kutyát. Ha eltudom látni mindkettőt,és nincs gond velük,bizony mindkettőt megtartanám. Biztos vagyok benne,hogy pár hét duzzogás után úgyis újra mennek a szüleid..

Ha meg azzal jönnek,hogy ebben a házban nincs helye kutyáknak,mert nem azért vettük,akkor tisztáznám a dolgokat vele.

1. Ha az én házam,akkor én döntöm el,hogy mennyi állat,és milyen állat él a házamban vagy a kertemben.Ebbe senkinek nincs beleszólási joga

2. Ha úgy érzik,hogy ők azért adták a házat hogy legyenek szabályok,akkor köszönöm,de hamarosan elköltözünk inkább,és nem kell az adományuk..

Azért mert a szüleidtől kaptad a házat ezért úgy érzed,tudnak "zsarolni" . Nem vagy egyszerű helyzetben az tény,de egy kiskutyát nehogy már visszavigyél ...Szegény lehet utána egy lepukkant telepen kötne ki....

Ne engedj nekik.Mond meg, hogy szereted a kiskutyát is,őket is és őket tiszteled is mert a szüleid,de a gyerekes viselkedést fejezzék már be.

Tudod én 4 éve vettem meg a fiamnak a házat. Kifizettem,és a fiam nevére írattam,hogy innentől kezdve az ő tulajdona,azt csinál vele amit akar. Nincs jogom beleszólni az életébe,mert kapott egy házat. Önzőség is lenne,ha a házzal zsarolnám.

Szóval anyudék nagyon önzően viselkednek, főleg ha emlegetik is hogy "mi vettük neked a házat ám"..

Én ha így viselkednék, minden nap elsüllyednék szégyenemben,és arcon köpném magam. Ez nem segítség ha mindig a fejéhez vágnám a gyerekemnek,hogy mit kapott tőlem.

Velem ugyanezt próbálják, pedig 40 vagyok.

Állj határozottan a sarkadra.

Nekem a fejemhez vágják, hogy önfejű és makacs vagyok, semmit nem lehet velem megbeszélni. Pedig náluk a megbeszélés azt jelenti, hogy ők elmondják, hogy mi legyen a véleményem, és ők helyeselnek.

A kutya maradjon, mert ha most nem állsz a sarkadra, a következő csatát eleve hátrányból kezded.

Valamennyire átérzem a helyzeted, én ugyan csak 21 éves vagyok, de hasonló cipőben. Mindenbe beleszólnak a szüleim, azzal a felkiáltással, hogy ők csak segíteni, illetve tanácsot adni akarnak, de közben elvárják, hogy mindenben hallgassak rájuk. Gyakran jobb lenne, ha csak szimplán a támogatásukról biztosítanának. Pl. nekem az egyetemi tanulmányaimba szólnak bele nagyon sokszor, úgy, hogy ők sosem jártak egyetemre, tehát fogalmuk sincs arról, mi hogy zajlik. Elég megterhelő bizonygatni az igazamat.

Szerintem ne engedj, mondd meg nekik, hogy a te házad, azt csinálsz benne, amit akarsz, akkor is, ha ők vették neked. Nagyon hálás vagy, hogy segítettek, de ettől még független, önálló ember vagy, és tudsz dönteni.