Gyerekként kezelnek. Ti mit tennétek a helyemben?

Nem egyenlő a kapcsolatom a szüleimmel.Gyereknek és nem egy másik felnőtt embernek tekintenek.

A helyzet a következő: A szüleim mindig is jó fejek voltak, harmonikus kapcsolatom volt velük (amíg el nem költöztem).Vettek nekem egy házat,komolyra fordult a kapcsolatom a párommal- aki már a férjem és a házba már közösen költöztünk.. Mindig mindenbe beleszóltak- nem tanácsot adtak, hanem megmondták, h mit hogy csináljunk, ha nem úgy lett, akkor haragudtak.Közben azt mondják, hogy büszkék ránk, milyen ügyesek vagyunk, aztán váratlanul mindig beüt a krach..Ilyenkor azt mondják, hogy hülye vagyok, hogy utálnak, nincs önálló gondolatom... És a mostani: A háznál van egy játékos nagytestű jóindulatú kutyánk (1 éves) akit nagyon szeretünk és szerettünk volna neki játszótársat ezért hoztunk mellé egy kölyök rotit. A szüleim azt mondták, hogy tüntessük el a kutyát, mert ők ide akkor nem jönnek és válasszak, vagy ők vagy a kutya. A kutyát (2 hónapos) nem látták, nem ismerik a fajtát csak tv-ből, de nem lehet őket meggyőzni.. Mi a jó reakció? Vigyem vissza a kutyát? Akkor megint én engedek.. Szerintem ez az én megmondomésúgylesz hozzáállás soha nem változik.. Mondjátok kérlek hogy tévedek.. Egyébként egyke vagyok, és ilyenkor mindig magamban keresem a hibát, de ilyen reakcióra (más előtt ordították le a fejem, hogy mit képzelünk, hogy 2 kutya lesz) nem vagyok felkészülve és most totál kibuktam..jah és 28éves dolgozó nő vagyok