Ezeken a nagy csalódásokon tényleg mindenki átesik? Hogy bírjátok? Én pocsékul.

Nem direktbe hasonlítottad össze.

"És arra gondolok, ha ez a számomra óriásinak tűnő nagy szerelem is elmúlik csak úgy, akkor mire számíthat az ember?"

Emiatt írtam, hogy ha lesz egy stabil kapcsolatod, az azért más. Nem mondom, minden véget érhet, de ha nagyon jó a kapcsolat, akkor sokkal tovább tarthat, mint egy rajongás (életed végéig), és többet is ad.

De ehhez is mázli kell, sajnos.

A plátói szerelemmel az a baj,hogy sz ember azt képzel bele,amit akar.Mint a romantikus regények főhőse.Mindig tökéletes,nincsenek viták,eldobott koszos zoknik,csak romantika,megértés és vágy.Az élet nem ilyen.A férfi,akibe szerelmes voltál,de nem éltél vele,nem volt konkrét kapcsolatotok évekig az nem volt tökéletes,csak annak akartad látni,ő volt a szerelem megtestesítője.A gyereked apja mellett jó volt róla ábrándozni,mert a férjed csak egy férfi volt,mindenféle misztikum nélkül.

Nálad szerintem kicsit túl sokáig tartott a tinikori rajongás,amikor a tizenéves lányok szerelmesek a kedvenc énekesükbe,ez persze nem tarthat életük végéig,mindenféle viszonzás nélkül.Nálad most jött el a felismerés időszaka.Mit akarok én egy olyantól,aki tőlem semmit?

sokan átesnek rajta

én is így jártam

azóta nem várok szerelmet, megelégszem valaki olyannal aki nem szerelmes belém, én se belé csak jól kijövünk.

mindenképpen szeretnék családot de mivel úgy látszik, nem vagyok szerethető bizonyos értelemben ezért kénytelen vagyok beérni az "egyszerű" szeretettel.

21/L

Nem hiszem hogy ez igazi szerelem volt mikor a hétköznapjaid unalmasak fájdalmasak voltak hozzá menekültél gondolatban mert hozzá pozitív élmények fűzőtek.

Felépítettél köré 1 tökéletes álomvilágot ahova bármikor bele képzelheted magas és ettől jobb lett a napod, mint amikor a kedvenc könyvét vagy filmét újra előveszi az ember.