A kapcsolat tönkrement, az eljegyzési gyűrű maradt. Aki volt már ilyen helyzetben, az mihez kezdett a gyűrűvel?

3. vagyok

Igy ismerve a hátteret visszaadnám.

Az a lényeg,neked mi jut róla eszedbe,ha ránézel.Ha megtartod,ezt az emléket is őrizni fogod,még akkor is,ha valamilyen más ékszert csináltatsz belőle.

Ha rossz érzéseid vannak a gyűrűvel és az ajándékozójával kapcsolatban,akkor inkább add vissza,vagy add el!

Az egyik válaszoló írta, hogy nem adná vissza, mert neki nagyobb szükséges van a pénzre.

Szerintem ez nem a pénzről szól. Ha gyémántköves 1milliós gyűrű lenne, akkor is visszaadnám (hiába nem vágja földhöz a pénz hiánya)

Ez nem holmi szülinapi vagy karácsonyi ajándék, hanem egy jelkép, hogy össze akarod kötni az életedet valakivel. A terv nem jött össze, és engem nem emlékeztetni szép dolgokra, úgy látnám tisztességesnek, hogy visszaadom a gyűrűt. Beolvasztani semmiképp, mert nem akarnám magamon hordani, eladni pedig nem tenném jó szívvel.

A különböző drága ajándékokat, amiket erre arra adunk a másiknak én sem kérném vissza, meg magamtól nem is adnám, csak ha kéri, ez viszont szerintem mindentől független.

Tőlem az első barátom nem fogadta el, nálam maradt.

Nekem nem igaz, hogy csak egy gyűrű... mai napig abban a dobozban van amiben kaptam anno....ha ránézek mindig eszembe jut, mennyire megbántottuk akkor egymást. Aztán ránézek az ujjamon lévő gyűrűmre és megköszönöm amiért az a gyűrű csak a szekrényben van.

Én eltettem emlékbe, nem tudnám beolvasztani vagy eladni.

Mondjuk én lehet gyüjtögető vagyok de nekem minden apróság megvan tőle is és a férjemtől is.

Én visszaadnám mindenképpen, vagy legalábbis megpróbálnám. Ha nem fogadná el, akkor eltenném. Ahogy valaki már mondta akárhogy is, mégiscsak egy emlék.

Erről egy másik élmény jutott eszembe. Anno nagypapám alkoholista, kiszámíthatatlan ember volt. A nagymamám megelégelte és elvált. Néhány évvel később újra férjhez ment, akkor édesanyám még csak 5 éves volt, született egy testvére is. Olyan 10-12 éves lehettem, amikor egy nap a nagyim behívott a szobába egy családi kajánál és azt mondta, hogy valamit szeretne nekem adni, amire neki már régóta nincs szüksége. Egy arany gyűrűt adott át hatalmas rubinnal a közepén. Elmondta, hogy anno ezzel a gyűrűvel kérte meg a nagypapám a kezét és szeretné, ha mostantól jobb kezekben lenne, nem látná mindig. Azóta eltelt több mint 10 év és bár hordani nem hordom, egy olyan "ereklye", amire mindennél jobban vigyázok, akkor még kislány voltam, még is megértettem a helyzet súlyát. Számomra ez nagyon nagy dolog, még ha a nagyimnak már nem is jelentett semmit, sérelmekkel váltak el és soha nem beszéltek többet. Ettől függetlenül én ennek a férfinak köszönhetem azt, hogy most itt vagyok, valahol ennek a gyűrűnek is. Nekem pedig igen jó nagypapám volt, szeretett, odatette magát, mostmár pedig szegény nem él. Mamámnak már csak egy gyűrű volt, nekem ennél sokkal többet jelent!