Mit tennétek abban az esetben, ha az anyós+após jobban szereti az elsőszülött gyermeket, azaz csak nekik segítenek és az ott született unokákat is szemmel láthatóan jobban szeretik?

Semmit. Ez az ő dolguk, esetleg a fiuké, de nem a tiéd, az biztos.

Ha ezért neheztelsz rájuk, akkor ne menj hozzájuk, nem vagy köteles.

Teremtsétek meg magatoknak, amire szükségetek van, ne rájuk számítsatok.

Én csaknem ugyanebben a helyzetben vagyok, de tesómnak még szülői támogatással is töredéke van, mint nekünk. Mi megdolgozunk érte, ezért meg is tudjuk becsülni, amink van. Ő mindent készen kap, sose lesz felelősségteljes ember, elszórja, kifolyik a kezéből. Én örülök, hogy én kaptam a kevesebbet és (szerintem) ezért értékesebb emberré váltam.

sajnálatos helyzet.

lehet, majd a saját kárukon fogják megtanulni, hogy másképp kellett volna. gondolom már az 50-es, 60-as éveikben járhatnak, ha esetleg gyengélkednének, ápolásra szorulnának később, milyen nagy szám lenne, ha az imádott elsőszülött fiacskájuk nem segítene rajtuk. :D akkor nyugodtan beinthettek nekik ti is.

Én mint megy nem teszek semmit,már bele törődtem,hogy ezen nem tudunk változtatni.Én már nem is akarok,csak megtartani a távolságot velük.A férjem is kénytelen volt ebbe bele törődni,bár úgy látom sokszor szeretne róla megfeledkezni,hogy a testvére sokkal fontosabb a szüleiknek mint Ő.Olyankor amikor újra és újra ráébred valamilyen eset kapcsán,látom,hogy még mindig rosszul esik neki.Sajnálom érte,és nagyon de nagyon tudok haragudni ezért a szülőkre,és ha csúnya dolog ha nem én bizony nagyon megvetem érte őket.Sosem tudnék így viselkedni a gyerekeimmel,hogy ennyire éreztessem valamelyikkel,hogy a másik kedvesebb a számomra.Persze néha felébred a lelkiismeretük,akkor megpróbálnak valahogy egyenlíteni,általában ez valamilyen anyagi segítség,(amit én legszívesebben nem fogadnék el sosem)de a számomra ez még szánalmasabbnak tűnik,mert anyagiakban ezek a dolgok nem mérhetőek.

Nem tudok jó tanácsot adni,mert amelyik szülő ilyen az úgy sem változik,és általában tagadják,hogy úgy lenne ahogy Ti látjátok.Legalábbis nálunk állítják,hogy Ők bizony egyformán szeretik a gyerekeiket.Csakhogy sajnos minden megnyilvánulásuk tettük cáfolja ezt:((((

Mostanában nem ez az egyetlen ilyen jellegű kérdés viszont bennem most ment fel a pumpa.

Talán azon kéne elgondolkodni, hogy vajon a nagyszülők miért szerethetik jobban az elsőszülött fiút?

Esetleg mert ők is jobban szeretik a nagyszülőket?

Anyukámék 3an vannak testvérek, mi 6an unokatesók és a nagyszüleimhez születtem.(akkor még ott laktunk)

Mióta az eszemet tudom, anyut bántották a testvérei, hogy ő a kedvenc, engem az unokatesók, hogy a nagyszülők jobban szeretnek.Pedig mindenki mindig egyformán részesült mindenből.

Igen ám csak amikor a nagyszülőknek lett volna szüksége a gyerekekre vhogy mindig csak anyukám vagy én mentünk.

Amikor betegek voltak, amikor segíteni kellett, amikor munka lett volna.

mikro a nagyim szemére vetették ő azt mondta, hogy ő is oda húz és azokat szereti akik őt is szívből viszont szeretik.

Arra viszont nem volt szüksége, hogy addig szeressék amíg a zsebbe dugja az 5000-et meg a fél disznót a családnak.

Ezen is el kellene gondolkodni...