Miért van az, hogy emberek mártírkodva benne maradnak egy házasságban?
A férj néha agyba-főbe veri a feleségét, szeretője van, de a fiát/lányát imádja, kommunikáció egyéb kérdésben nincs, dolgozik, alig van otthon, ha otthon van, a gyerekkel csavarog, számlákon kívül nem ad haza pénzt. Asszony félre-félre megy, övé a lakás, nőmaradvány, gyerekkel nem jár sehova, férjével nem beszél, nincsenek közös programok, beszélgetések, külön szobában élnek.
Miért jó ez nekik? Miért nem válnak? Rengeteg ilyen kapcsolatot látok-hallok, nem értem az embereket, miért nem mernek lépni és jobb felé?
válasza: válasza:Az a legborzalmasabb, hogy a saját döntésképtelenségük miatt (ezt itt most nem hátrányként, hanem körülményként említettem) pont azt a gyermeket/gyermekeket teszik tönkre, akinek a "háta mögé bújnak", ha valaki rákérdez, hogy miért nem lépsz. ...a gyerek miatt..., lásson egész családot..., stb.
Az én szüleim akkor váltak el, amikor 20 éves voltam, de nagyon bánt, hogy nem tették meg korábban. Kifelé mintacsalád voltunk, de bent... pfff. Jobb lett volna, ha még korábban, gyerekként élem át, mivel a válásukkor indultam el az ÉLET-ben és eléggé kirántották alólam a talajt. Értem ezt itt lelkiekben. 20 évesen átélni egy válást, megingott a bizalmam, megérezte a kapcsolatom is. Gyerekként átélve pedig szerintem láttam volna a szüleimet újra kivirágozni, újra boldog kapcsolatban látni és el tudtam volna hinni, hogy a rossz után jön jobb. A testvéreimnek szintén ez a véleményük.
válasza:Kedves Kerdezo az utolso kommentedre valaszolok.
Nekem 6 eves koromba valtak el a szuleim. Volt ott minden verekedestol kezdve, de nem reszletezem...
Megis szerettem volna, ha egyutt maradnak, miattunk, gyerekekert! Mivel 4-en vagyunk testverek.
Nem volt jo gyerekkorunk, mindegyikunkben ott a felsz, (pedig batyaim vannak) egyikunk sem hazasodott meg, a legnagyobb 39eves.
Sokkal rosszabb lett az eletunk, mint addig volt. Engem meg a mai napig bant a dolog, (bennem van a szalka)
Ahelyett, hogy elvaltak volna, le kellett volna ulniuk es megbeszelni, nem pedig hamar elvalni....
32/N
válasza: válasza:A felszín sokféle, a mély általában egyforma. Valami ún. "másodlagos előny"-ük származik az együtt maradásból. Itt többen felhozták az anyagiakat. Lehet, de nem mindig. Tipikus még az, hogy a felek tudat alatt félnek valamitől, vagy a saját családjukból hozott mintát követik. Az is gyakori, hogy a veszekedés, egymás marása (Emberi játszmák c. könyvet olvasd el!), létszükségletük. Tulajdonképpen imádják gyűlölni egymást, bármilyen perverzül, paradoxul hangozzék ez.
Ha nagyon érdekel a téma, kénytelen leszel kiképezni magad, még az is lehet, hogy családterapeuta leszel, ha nem figyelsz oda! (Na nem mintha az valami szörnyűség lenne.) :oD
válasza:"Tipikus még az, hogy a felek tudat alatt félnek valamitől, vagy a saját családjukból hozott mintát követik. Az is gyakori, hogy a veszekedés, egymás marása létszükségletük. Tulajdonképpen imádják gyűlölni egymást, bármilyen perverzül, paradoxul hangozzék ez."
Ilyen családban nőttünk fel mi is (és 19 éves vagyok),és SZEMÉLYISÉG ZAVARRAL küzködünk
mert nem voltak NOMRÁLIS szüleink,akik foglalkoztak volna velünk,és SZERETTEK volna. Igaz,ők sem kaptak szertetet a szüliktől,hogyan tudnák átadni. Minden nap veszekedés,egy keresztbe tett fűszálon,is tudják szidni a másikat. De ez megy már 30 éve. Elválni nem tudnak,nincs pénz se másik lakás. Én a szüleimmel 2-3 mondatot beszélek naponta,nincsenek se haverjaim,se barátaim. Normális ez? Nem. Ha együtt maradnak azt mindig a gyerek szívja meg.(Dr. Csernus : A nő című könyvben is le van írva)
De ahogy írták nem lehet ide-oda ugrálni gyerekkel...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!