A magyarországi munka, munkabeosztás a magyar férjeket és magyar feleséget teljesen elszeparálja, eltaszítja egymástól?

15: "A férjem hatra jár én hétre."

Jó, ti megtehetitek. De sok munkahely van, ahol kikötik: 8-5-ig van a munkaidő. Vagy 9-6-ig, kötelező egy óra ebédszünettel.

Sok dolog van, ami külföldön jobb, de sok olyan, ami Mo.-on. A magyar oktatási rendszer akármennyire is nehéz néha, sokkal jobb véleményem szerint. Mert az angoloknál pl. alig tanulnak, ahogy írták is, házi is alig van. Nemhiába keresik a mérnököket, orvosokat ezekben az országokban, mert nem tudják kitermelni a saját fiataljaikból, "köszönhetően" az iskoláknak, az oktatás színvonalának. Lehet, hogy a magániskolákban többet tanulnak, azt nem tudom. De azért is van szükségük az értelmiségiekre, mert a saját végzett fiataljaikat a büdös életbe nem vennék fel egyetemre, hogy mérnök legyen belőle. Mert olyanokat tanulnak 17-18 évesen matekból, amit a magyar gyerekek már 14-15 évesen megtanulnak. Itthon sokkal bonyolultabb példákat is vesznek, ott meg csak a legegyszerűbbeket. Így nem is fejlődik a logikus gondolkodásuk sem, akinek esetleg lenne a reáltárgyakhoz érzéke, annak is lehetetlen pl. egy orvosi karra bekerülni, mert nem fogja bírni a seg.elést a könyv fölött, ha nem szokik hozzá már gyerekkorától a kemény tanuláshoz. Mo.-on legalább tisztességes mennyiségű házi feladattal megterhelik a gyereket, nem csak lézengenek délutánonként. Így pedig természetesnek veszik később is a sok tanulást, míg az angol fiataloknak hiába is magyaráznánk, hogy milyen erőfeszítéseket kell tenniük, hogy bejussanak egy egyetemre, hogy időt, energiát nem kímélve kell tanulniuk, ha már egész életükben hozzászoktak a semmittevéshez, hogy alig van lecke. Akkor már nem lehet változtatni egy kamaszon. Csak ha már gyerekkortól hozzászokik egy fiatal, hogy sokat kell küzdenie a jó jegyért, csak akkor lehetséges, hogy komolyan vegye a tanulást később is.

Igen, lehet, hogy a magyar oktatás nem az önkifejezést, egyéniségfejlesztést tűzi ki célul, de legalább nem is olyan buta egy átlag magyar, mint sok más ország állampolgárai.

Azonkívül fegyelmezettebbé is teszi a fiatalokat, ha vannak kötelezettségeik.

Én is ezen gondolkoztam.

Párom 8:45-re jár, kb. 18:00-ra ér haza, zuhany, kaja, aztán alig van pár óránk egymásra, mi lesz, ha én is dolgozok? (nemrég végeztem a sulival)

Oké, ott az egész hétvége, de aznapra meg sok minden besűrűsödik, nálunk a szex is megbeszélésen múlik, hogy mikor lesz rá időnk... Sajnos sokaknál így megy ez, tehát nem kell belénk rúgni és pontozgatni, akinek jobb örüljön...

Kérdés volt,hogy aki "ráér"(picivel több ideje van otthon) az mit dolgozik.Én is s sokat dolgozók csoportjához tartozok,de kíváncsi lennék.

Én buszsofőr vagyok,a párom mezőgazdaságban dolgozik.

Én reggel fél 5kor indulok,este fél 9-re érek haza.

Párom reggel 7re megy,este 7re itthon van.Nekem heti egy max 2 pihenőm van,páromnak is,de nekem ált.hétköznap,neki meg hétvégén.

Szóval mi se sokat látjuk egymást...

Pár évvel ezelőtti szitu: Én össze-vissza jártam dolgozni, de főleg reggel 6-re, délutánig. A párom meg délre járt, és késő éjjel jött csak haza.

Én hétvégén is dolgoztam (volt hogy nem engedtek haza míg a hamis jelenléti ívet alá nem írtam) és volt hogy a páromnak is be kellett menni-e, mert el voltak úszva a munkával.

Volt hogy csak telefonon tudtunk beszélni ebédszünetben, mert csak úgy találkoztunk hogy valamelyikünk aludt. Más városban éltünk mint a szülők, szóval havonta oda is menni kellett látogatóba (egyik hónapban az én szüleimhez, a másikban az ő szüleihez).

Gyerekünk nem volt. Ebből a két fizuból, ki tudtuk fizetni az albit, és a kaját, ebben az időszakban egy kínais kabátot vettem magamnak, de semmi másra nem jutott (nem voltunk épp a legjobban megfizetve, pedig a párom diplomás, és szakmájában dolgozott).

Nem csak ezért, mert így még pár évig húztuk az igát, de eltávolodtunk, és különváltunk.

Amikor megismertem a férjem, hasonló volt megint a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ő 8-18.ig dolgozott, én továbbra is össze-vissza, és továbbra se maradt egy fillérünk se hónap végén. Elgondolkoztunk, hogy mi lesz ha gyerekeink lesznek, és azzal a lendülettel külföldre költöztünk.(Lehet megkövezni!)

Mi sokakkal ellentétben nem meggazdagodni akarunk, hanem nyugiba élni, és ez teljes mértékbe működik.

Én most itthon vagyok (eü. okok miatt) a férjem reggel 8-17 ig dolgozik, egy kisvárosban élünk, gyorsan beér a párom a munkahelyére, kb. 10perc alatt. Nem dolgozza magát halálra, és nem stresszel, vidáman jön haza, az emberek kedvesek, nem bántuk meg hogy eljöttünk.

Nekünk pont ez volt a hajtóerő, mint amit a kérdező ír, hogy milyen már hogy a kollégákkal többet vagyok, mint a saját férjemmel? Sokszor fáradtak voltunk már ahhoz is hogy megkérdezzük egymástól milyen napod volt, együttlenni, meg kb. havonta kétszer tudtunk, vagy ünnepekkor, pedig fiatalok vagyunk, és vágytunk is rá, de elég lelombozó ha az ember majd elalszik közben, vagy megmozdulni is fáj.

Lehet hogy vannak még más országok is ahol ez így van, meg nincs sehol kolbászból a kerítés, de valamit valamiért...

Nekünk az volt a legfontosabb hogy minél több időt együtt lehessünk, nyugodtan, anélkül hogy közbe éhen halnánk.

Gyerekünk még nincs, de az biztos hogy fogjuk tudni majd nevelni őket, lesz rá időnk. Engem úgy neveltek hogy bekapcsolták a tv-t, annyit dolgoztak a szüleim, hogy nem is láttam őket, vagy nagymamám nézett ránk, hogy ne gyújtsuk fel a házat az öcsémmel, vagy egyedül voltunk bezárva! Ezt én mindenképp el akartam kerülni, ezért is léptünk!

????

akkor elmondom én is a véleményem... külföldi a párom, külföldön is laktunk, olyan munkában, mindketten, ahol a napi 10 óra a normális, heti EGy szabadnappal (azóta nem értem, mit rinyálnak az emberek, hogy rövid a hétvégéjük).

igen este 6-7 felé találkoztunk csak. a törzshelyünkön megvártuk egymást (itt gyűltek egybe az európaiak, akik szintén ott dolgoztak ahol mi), társasoztunk, vagy kártyáztunk, ittunk egy üdítőt vagy sört, aztán hazamentünk, vacsi főzés, megnéztünk együtt egy filmet, aludtunk olyan 10 körül.

ha programunk volt, mondjuk heti egyszer, vacsora, vagy baráti összejövetel, akkor oda mentünk munka után...

a heti egy szabadnapot úgy osztottuk be, hogy egyszer külön töltöttük, hogy meglegyen a kis privát szféra, ilyenkor pl takarítottam mert engem az megnyugtat...haha...egyszer meg együtt, közös reggeli, elvoltunk egész nap , lazultunk stb.

most, hogy 1000km-re lakunk egymástól jó pár hónapig, egyáltalán nem tűnik kevésnek az együt töltött idő, ami akkor volt...

nézőpont kérdése.

És tényleg mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

de igazad van abban, hogy több időt töltesz a munkatársaiddal, több közös program kéne.. ha reggel 6 kor keltek, akkor azért este 10-11 ig még lenne időtök valamire... azért a 10óra alvás sok, szerintem, bele lehet szokni nagyon.