A hideg ráz a barátom édesanyjától, és nincs nyugodt kapcsolatunk miatta. Mit tegyünk?

Aranyom, ne legyenek illúzióid, ettől a nőtől SOHA nem fogsz megszabadulni!

Ő az a tipikus anyuka, aki nem bírja elviselni, hogy a kisfia felnőtt, önálló, és magánéletet él, ezért mindig, mindent el fog követni, hogy érzékeltesse veletek a jelenlétét, és a létezését, mert tudat alatt mindig azt akarja sugallni, hogy "a kisfiamat nem adom!!!".

Fontos, hogy megérts, ez nem ellened irányul, hanem a világ ellen.

Önállósodjatok mihamarabb, úgy egyszerűbb lesz

Ellopjátok a debreceni lakás kulcsát és kész.

Mondjuk én nem lennék képes a nővel találkozni sem,így inkább nem mennék el hozzájuk soha....A barátod meg 21 évesen már elmehetne hozzátok nyugodtan....

A dolognak két része van. Az egyik a családi kapcsolat kezelése, a másik a kettőtök helyzetének kezelése.

Mindenesetre az első kérdés, hogy a barátod ugyanúgy látja-e a problémát, mint te. Ezt tisztázzátok egymással. Ha ő is azon a véleményen van/lesz, mint te, akkor nekiállhattok megoldani. Amilyen mértékben csak lehet, vond magad a háttérbe. Az anyós-meny viszony eleve a legkritikusabb családi kapcsolat, nagyon ritkán van közel az ideálishoz, a megoldáshoz könnyebb eljutni, ha e feszültségforrást kiveszitek a képből. A feladat nagy részét a párodnak kell elvégeznie. Te itt a lelki támasz legyél, még akkor is, ha amúgy te vagy a domináns személyiség a kapcsolatotokban. Amennyire lehetséges, még tanácsot se adj, csak ha kifejezetten kéri. Jobban jársz, ha tőle kérsz megoldási javaslatokat. Leírom, én hogy látom a megoldást: a pici fia (vagy lánya - de most épp fiúról van szó) felnövésébe nem belenyugvó szülőt legkönnyebben úgy lehet kezelni, ha a gyerek önállóan eldönti, hogy nem fogadja el, hogy gyerekként kezelik. Szembeszáll a szülővel, felvállalja a konfliktust (önállóan; te nem állsz mellette; ha pont ott vagy, lakat a szádra) akár a falig is kész elmenni. A lényeg, hogy a szülő számára egyértelmű legyen, hogy csak akkor tarthatja meg a gyerekével a jó viszonyt, ha egyenrangú partnerként kezeli. Példák:

"Megtiltom, hogy elmenjetek Debrecenbe"

"Nem engedélyt kértem, hogy elmenjünk Debrecenbe, hanem szóltam, hogy elmegyünk Debrecenbe",

vagy

"Ha egyutt alszotok annak gyerek lesz az eredmenye"

"Mi közöd hozzá?"

esetleg finomabban:

"Tisztában vagyunk a védekezési módokkal, de ez a mi felelősségünk, nem a tiéd"

Lényeg, hogy a párod vívja meg az őt pici fiának tekintő anyucival a harcot, te pedig maximálisan támogassd. Ha valamit elrontott, ne szidd össze. Tudassd vele, hogy bízol benne, és neked fontos, hogy e harcot minél előbb sikeresen megvívja.

A másik, hogy mit kezdhettek magatokkal. "A paromnak van Debrecenben lakasa," A lakás a párodé, vagy a szüleié?

Egyébként meg az a helyzet, hogy felnőttek vagytok. A párod szülei nem korlátozhatnak titeket, viszont nem kötelezhetőek az anyagi támogatásotokra. A legrosszabb esetben a párod csak hosszan tartó hidegháború árán tudja anyuci idióta viselkedését leépíteni. A lényeg, hogy szét kell néznetek a harc megvívása után, hogy mitek maradt, és amellett, hogy elkezditek a közös életetek építeni, meg kell találnotok, hogy miből tudjátok finanszírozni. Erre azonban nem tudok tanácsot adni. Egyfelől azért, mert nem fejtetted ki a helyzetetek erről az oldalról a kérdésben. Másfelől meg nem lehet tudni, hogy a párod milyen áron tudja majd az anyja viselkedését legyőzni.

A dolognak azzal a részével, hogy ha náluk laksz, valamilyen szinten a házimunkába is besegítesz, semmi baj nincs. Az viszont gáz, ahogy közben viselkedik. A ruházkodásodba meg ne szóljon bele. Ha olyan hiperkonzervatív társaságba mentek, ahol a félvállas felső nem venné jól ki magát, akkor emiatt a párod szóljon előre neked. Az anyjának ehhez semmi köze.

Ez egy nehéz helyzet, mintha az én anyámat látnám. Nem mondok sok jót, mert az anyuci válaszúthoz fogja terelni a párodat. "Vagy ő, vagy én." Nálam elérte az anyám, hogy ne ismerjem el annak. Elsődlegesen féltékeny, hogy a pici fiát elragadtad tőle, és minden rosszba belemered vinni. Tök mindegy mit csinálsz, akkor is rossz lesz. Ami jó, az is rossz. Olyanokat művelt az anyám a párommal, hogy szabályosan már megakartam ütni a vége felé. Ezek még a kezdeti jó dolog, amiket írsz. Ez egyre jobban, és jobban elfog mérgesedni, ha csak annyira nem alázkodsz meg előtte, hogy emberszámba sem lehet venni. Én nem hagytam a páromnak.

1 éve nem beszéltem az anyámmal az utolsó megmozdulása miatt. Folyamatosan ott alázta meg előttem, ahol tudta. Amikor mentem haza a munkából, akkor arra léptem be, hogy a párom négykézláb súrolja a padlót, mivel anyám azt mondta neki, hogy eltört a felmosó, de másnap nagyon fontos vendégek jönnek, és mit szólnak ahhoz, hogy kosz van. Ő ott ült a páromtól egy méterre, és szimulálta a derékfájását, ami azóta volt neki, hogy megismerkedtünk. Itt egyszerűen annyira begőzöltem, hogy vége lett az egésznek. Összepakoltam a holminkat, nagyon csúnyán összevesztem az anyámmal, és azóta sem beszéltünk. Azóta boldogan élek a párommal, már a feleségemmel, és az ő családjával. Nem hiányzik az enyém.

Az a baj ezzel a történettel, hogy nem lesz happy end, valaki pofára fog esni. Gondolom még a párod szereti az anyját, és amíg ez megmarad, ez a kötődés nem kezd gyengülni, addig nem lesz jobb. Ha gyengülni kezd, akkor különtudtok válni ettől a családrésztől, és végre békében tudtok élni. Kívánom, hogy ez minél előbb eljöjjön.

Tutyimutyik vagytok.

Azt lehet "átöltöztetni" aki hagyja. Azzal lehet szőnyeget súroltatni, aki hagyja. Az nem megy el ennyi idősen ahova akar és ameddig akar, aki nem meri megmondani a magáét az anyjának.

A megoldás nagyon egyszerű. Ne járj oda, barátod menjen hozzátok, hogy az anyja észrevegye hogy nincs hatalma fölöttetek. Ha a lakás párodé akkor menjetek oda is nyugodtan. Ha a szüleié akkor ez nem jó megoldás, de akkor sem kell hagyni hogy cselédnek használjanak.