Aki alkoholista szülő mellett nőtt fel: mennyi ideig élt az alkoholista szülőd?

Menjetek albérletbe, lehet, hogy anyagilag szűken lennétek, de a nyugalom, a stresszmentes élet, a szorongásmentesség BÁRMIT MEGÉR! Anyukád dolgozik, te vállalsz diákmunkát, és kész. A lakás majd elkel, amikor elkel, akkor lesz pár milliócskátok, az elég lehet majd egy önerőre.

1 voltam! tarts ki!

Apám alkoholista. Olyan mint a tied. A nővéremmel rettegésben éltünk amíg el nem költöztünk.

Eltelt már 30 év. Anyám vagy 2 éve feladta,és meghalt.

Nemrég a nővérem is elhunyt. Apám még mindig él,és még mindig alkoholista, agresszív. A nővérem temetésén is olyan botrányt csinált.hogy rendőrt kellett hívni. Apánk ugyanis elátkozott minket,hogy anyu halála után elmenekültünk tőle,és így azt mondogatja hogy cserben hagytuk, nem támogattuk soha,nem etettük,itattuk soha,és mi a sátán gyerekei vagyunk. Minél jobban elitta az agyát, annál jobban gyűlölt minket. A nővérem temetésén annyira részeg volt, hogy le akarta vizelni a koporsót..(de hál istenek jöttek a rendőrök,és a férjem,nővérem férje is nagy lendülettel hajították ki a temetőből.

Már csak én vagyok a családból. Mondogatom is a férjemnek,hogyha engem is túl élne az öreg,akkor hamvasszon el,és titokban szórja el a hamvaimat. Hogy az öreg sose tudja meg,hol végeztem be..

Szerencsére én közvetlenül nem ilyen családban nőttem fel, de körül voltam véve részeges alakokkal rendesen. Nagymamám a nagypapámtól és a második férjétől is azért vált el, mert alkoholisták lettek. A második férje még vele élt (nem volt hajlandó eladni az ingatlant és elköltözni sem, nagymamám sem akart költözni, így egyik szobában ő volt, másikban az ex férj). Minden nyarat náluk töltöttünk régen. Eleinte nem ivott, úgy tűnt leszokott a válás után, aztán szépen lassan visszaállt rá. Volt hogy mi 4-en unokánk a paplan alatt remegtünk a nagymamám szobájában, amikor hallottuk hogy hazaér és veszekedni kezdett a nagyimmal, volt hogy beesett egy üveg ajtón és mi gyerekekként néztük végig, hogy ömlik a vér mindenhonnan, hogy annyira részeg, hogy fel sem fogja hogy mivan, hogy nem érez fájdalmat, hogy még így is csak kiabál és küld el mindenkit a francba, hogy annyira részeg, hogy útközben szó szerint összecsinálja magát, mert el sem jut az agyáig, hogy wc-re kellene mennie... Egyszerűen undorodtunk. Mi is sokszor kívántuk azt, hogy bár ne lenne már. Láttuk a nagyinkon is a szenvedést. Végül 62 évesen halt meg úgy nagyjából 5-6 éve. Sírtunk mindannyian úgy 2 napig. Aztán rájöttünk, hogy tulajdonképpen eljött a nyugalmas élet mindannyiunk számára! Bélrákot állapítottak meg nála, de a gyenge szervei miatt már nem vállalták a műtétet, azt mondták meghalna a műtőasztalon. Hát így 3 héttel később egyszerűen elaludt.

A nagypapám szotirját csak elmesélés alapján hallottam. A nagyimat nagykéssel kergette körbe az asztalkörül, úgy hogy anyu kisgyerekként ott volt a kezében. Azt mondta a nagyim, hogy aznap éjszaka döntött úgy, hogy ez volt az utolsó, képes lett volna őket kinyírni. Becsukta maguk mögött az ajtót és soha többé nem ment vissza. Talán egyszer találkoztak még az életben, többször nem. Anyu megkereste felnőtt korában, csak hogy legyen nekünk egy nagypapánk. Már nem ivott és próbált példás nagyapaként vezekelni azért, amit anno tett. Az utóbbi egy-két évben kezdett el megint inni és sajnos az élettársa ahelyett hogy erélyesebben odamondta volna, hogy márpedig nem, még adta is alá a lovat. Sajnos utoljára húsvétkor láttuk, akkor is úgy, hogy keresztbeálltak a szemei, annyira részeg volt. Üvöltött, hogy pia kell és úgy mentünk, hogy a lelkére kell beszélni, hogy álljon le, mert ez lesz a végzete. Hát ez lett. Másfél hónapja 69 évesen elhunyt. A legyengült szervezete és az abszolút elborult elméje nem bírt megküzdeni a tüdőgyulladással. Ha nem teszi tönkre magát az alkohollal, akkor még most is élne.

Apa is ivott egy időben, és az olcsó, tablettás bor teljesen tönkretette a máját, mivel minden nap megivott 2 literrel, azzal kezdte. Agresszívebb lett, sose ütött meg minket, de a legkisebb apróságba belekötött, ha súrolta a pólóm széle a vállát, akkor már az volt, hogy fel akarom lökni, stb... Állandóan ment a veszekedés... Aztán 2005-ben leszokott, teljesen normális volt, rá 5 évre kórházba került, ott közölték vele, hogy ilyen májjal max fél évet élhet, és neki nem kedveznek a várólistán, mivel alkoholista volt. Hazajött, újra inni kezdett, nem is bírta már az italt, árokba esett, járdáról nem tudott felállni. 22 voltam, amikor meghalt, ő pedig 50. Akármilyen is volt, hiányzik, mert azért szerettem.

24/N