A nőknek mi kell igazán? Egy igazán szerető, gondoskodó férj, aki még ne adjisten egy felelősségteljes apa is lehet akár; vagy egy alkoholista, dohányos, balhés fickó, aki mellett "izgi" az élet?

Azt nem tudom, hogy a nőknek mi kell mert én csak egy vagyok közülük.

Nekem sosem kéne egy alkoholista, dohányos, balhés fickó azt tudom, mert nekem az apám ilyen és hidd el, eleget szenvedtem már miatta.

Különben az " alkoholista, dohányos, balhés fickó" nem egyenlő az izgalmassal. A lányokra jellemző az, hogy a kedves fiúk helyett a rosszfiúkra buknak. De a rosszfiúk nem azok akik isznak és verik a nőket pl. és szart sem ér az életük. Ők menők és izgalmasak, kiszámíthatatlanok és bármiben benne vannak és felelőtlenek sokszor.

Egy normális nőnek szerintem olyan férj kell aki szereti és aki kinőtt már ebből a rosszfiús dologból és akivel családot tud alapítani.

De őszintén én sosem szeretnék családot, se férjet, szóval... de szerintem attól még így van, ahogy gondolom.

Ja és szerintem olyan férj kell nekik, aki amellett, hogy szereti őket gondoskodik róluk és meghallgatja őket és vigyáz rájuk. De társ is és lehet vele beszélgetni és van önálló személyisége.

Nem árt, ha kicsit titokzatos vagy mert akkor nem unnak meg soha.

Épeszű, egészséges nőnek soha nem kell alkoholista, balhés fickó, de...!

Az a helyzet, hogy sosem "végkövetkezményekbe" szeretünk bele, hanem összességében egy ember kisugárzásába, azokba a jelekbe, amiket felénk küld. Egy sármos, temperamentumos, szexuálisan erős kisugárzású, jóképű rosszfiú képes elaltatni a józan ész által küldött jeleket és hajlamosak vagyunk nem észrevenni, ami kiveri a szemünket, pl azt, hogy egy ilyen férfi mellett lehet, hogy fergetegesek az éjszakák, de pokol a nappal.

Ugyanez igaz a férfiakra is. Visszakérdezhetnék:

Most akkor mi kell a férfiaknak? Egy igazán szerető, gondoskodó, meleg szívű, megbízható, társként kiváló, okos(ámde csúnyácska, kövér) nő, vagy egy ostoba, hisztis, követelődző, anyagilag lehúzós (ámde bombázó külsejű, szőke, nagymellű) nő?

Hát valahogy így van ez. Nem az eszünkkel, észérvekkel választunk, hanem gyakran az ösztönök diktálnak és ebből következik a legtöbb csalódás.