Mit tegyek hogy ne sajnáljam nyaralásra a pénzt?

Ezt el kell dönteni. Egész évben spóroltok, kimondjátok, hogy nyaralásra lesz.

Aztán abból a pénzből gazdálkodtok. Többet legalábbis nem raktok hozzá a napi kiadásokra szánt összegből, hanem azt használjátok. Ennyi.

Szerintem gondolj arra, hogy pénzben nem mérhető az, hogy a gyerekekkel egész nap csak nyaraltok, semmi mással nem kell törődnöd. Nekik is jó, neked is jó.

De ha nem megy, akkor inkább ne menjetek nyaralni, nem kötelező. Az senkinek sem jó, ha morcosan mész nyaralni. A gyerekek is érzik, így nincs értelme.

Nehéz ügy,mert a minennapok nagyon legyűrik az embert, anyagilag is.Mikor én gyerek voltam,a szüleim átlagos keresetű emberek voltak,nem volt az életünkben semmi luxus,de minden évben voltunk valahol nyaralni,vagy csak kirándulni,és soha külföldön,csak itthon.De a mai napig szívesen emlékszem ezekre, és nagyon nem mellékes, hogy úgy érzem,elég jól ismerem az országot,nagyon sok település, amit mostanában egy-egy esemény kapcsán emlegetnek,nekem másról ismerős,mint a hírértékű borzalmak.Ezt a gyerekeid szempontjából mondom. És hát ezeknek a közös felfedezőutaknak óriási összetartó ereje van,ami nem mellékes,mert a rohanás miatt eléggé általános dolog a családon belüli elidegenedés is.Ha nincs közös élmény,nincs téma,nincs miről beszélni,előbb utóbb az a válasz érkezik majd a sablonkérdésünkre,(mi volt ma az iskolában/munkahelyen)hogy semmi.

A te szempontodból pedig az a fontos,hogy lásd be,hogy a tárgyak birtoklása egyáltalán nem lényeges.Ha most nem veszel meg egy új akármit,holnapra már el is felejted,hogy akartál olyant.És az én személyes példám:Az én párom is emberfeletti mennyiségűt teljesít,ezért megértem,ha pihenni,láblógatni akar,még a nevét is el akarja felejteni a szabadsága idejére.De az idén nagyon sok pénzünk ment el lakásfelújításra,autójavíttatással kapcsolatos költségekre,így megkértem,hogy ne gondolkodjon semmilyen nyaraláson,a szabadságunk alatt majd elmegyünk max.a lakásunkat tekintve szálláshelynek környékbeli gyalogos és buszos kirándulásokra(hogy vezetni se kelljen),jó lesz az.Nagyon alapos költségvetési egyeztetés után úgy tett,mint aki belátja,hogy jó ez így(még nincs kész a lakásunk se, hiányzik belőle bőven ezmegaz)Aztán mégiscsak voltunk nyaralni,mert suttyomban megvette a repjegyeket,meg szállást intézett mindezt szigorúan titokban.Én meg, mikor megtudtam, egyáltalán nem tudtam örülni,mert rosszul voltam a gondolattól,ha az anyagi részére gondoltam,tudva,hogy még ki kell fizetni bizonyos szakembereket.Hát, egy hete jöttünk meg egy nagyon szép-egyébként a lehetőségeken belül szűkre szabott költségvetésű felfedezős nyaralásból,és még nem dőlt össze a világ.Lesznek nehézségeink,az biztos, de jobban inspirál a spórolásra,éshát a paprikás krumpli is finom.De így utólag,az élmények azok,amiket nem vehetnek el tőletek,minden más lényegtelen.Ha az ember végiggondolja az életét,soha nem tárgyak jutnak eszébe,hanem élmények,örömök,bánatok, a szeretteivel együtt eltöltött szép napok.

Szóval:ha valamit nem szabad sajnálni,az a nyaralásra fordított pénz, érzelmi vonalon busásan megtérül.

Hát szerintem gondold át, hogy oké jó érzés, ha sikerül valamit megvenni/felújítani a házba.

De a gyerekek ha nagyobbak lesznek nem fognak arra emlékezni, hogy ja tök jó volt mert anyuék vettek egy új tévét. (most ez csak példa)Viszont egy nyaralásra akár egész életükbe emlékezhetnek, hogy milyen jó volt, együtt volt a család, sokat játszottunk.

Szerintem ez sokkal többet számít!

Osztanám én is a véleményeket. Egy gyerek számára a nyaralások azok, amik összehozzák a családot. Új környezetben lehetnek esetleg olyanokat csinálhatnak, amiket előtte nem, ezt át kellene élnie minden fiatalnak, szeretetben a családjával.

Mi sem voltunk nagy pénzesek soha, de mindig elmentünk egy hétre sátorozni a szüleimmel és unokatesómékkal. Hatalmas bulinak éltük meg. Kirándultunk, strandoltunk és igen, sokszor a strandon egy-egy cső kukoricára már nemet kellett mondaniuk a szüleimnek, de ezt sem éltük meg tragédiának! Tisztán emlékszem a hatalmas viharokra, amik elkaptak minket, hogy esőkabátban, sátorcölöpökkel ástunk kisebb árkot a sátor köré, hogy ne folyjon be a víz, hogy a pavilon alatt mindig állt valaki, aki borogatta le a tetejéről a vizet, nehogy beszakadjon. Emlékszem a reggelikre, a harcokra a legjobb kempingszékekért, ebédre is anyuék főztek, vacsorára pedig mindig sütöttünk valamit! Életem legszebb emlékei és "túlélésre" neveltek! :)) Már felnőttük mindannyian, immáron már minden évben kicsit távolabbi pontokra (ausztria, szlovákia) megyünk túrázni. A "gyerekek" mostmár párostól, általában olyan a szállásunk, hogy szüleink külön-külön egy szobában, a "gyerekek" a párjaikkal pedig egy nagy közös szobában úgy, hogy mindenhol ágyazva van, mint a régi pizsipartikon. Lassan mindegyikünknek saját családja lesz, de még mindig úgy élvezzük mint a kisgyerekek! :) Százszor inkább ez mint egy puccos all inclusive nyaralás! :)