Miért szólnak bele, hogy hogy nevelem a gyerekemet?
Egyedül nevelem, nincs feleségem. Hallottam már innen-onnan, hogy nem jól csinálom. Nem vagyok túl komoly és sok mindent megengedek, de neki is tenni kell érte. Én férfit, apát akarok belőle nevelni nem egy elkényeztetett anyámasszonykatonáját. Persze hagyom, hogy gyerek legyen (amúgy 9 lesz). Nem látom rajta, hogy zavarná a dolog és nem is mondja, mindent szívesen megcsinál amit kérek tőle, de néha magától jön segíteni. Nem mindig hagyom lustálkodni de azért néha belefér, nem akarom, hogy naplopó legyen. Mindenre megtanítom ami hasznos és amit a fejébe vesz azt megcsinálja, szerintem ez jó és büszke vagyok rá. Volt már, hogy behívtak a suliba mert verekedett egy másik gyerekkel, de igazából én mondtam neki, hogy ha úgy van akkor nyugodtan védje meg magát mert tudom, hogy magától még nem köt bele másokba. Tudja, hogy mit szabad és mit nem és boldog is.
A múltkor azt mondta egy ismerős nő, hogy túl kemény vagyok vele. De az ő gyereke meg az utcán leáll kiabálni az anyjával és mindennek az ellenkezőjét csinálja, ráadásul állandóan hisztizik meg rosszalkodik.
Tudom, hogy nem ártana neki egy anya, éppen azon vagyok. De ha boldog így akkor miért szólnak bele?
válasza: válasza:
válasza:Férfi létemre még soha nem keveredtem verekedésbe, se kölyökként, se felnőttként. Jártam küzdősportra, ahol volt "legalizált verekedés", tehát meg tudtam volna védeni magam, de soha nem volt rá szükség.
A konfliktusok megoldását inkább a beszélőkémre bíztam és rendszerint sikeresen. A mai napig csodálkozom, amikor a fiúgyerekeknek azt tanítják, hogy erőszakkal kezeljék a konfliktusokat.
válasza:Tök mindegy mit csinálsz, mindig mindenbe beleszólnak. Ha van kardigán a gyereken, ha nincs. Ne vedd fel ezeket, én már túltettem magam ezen.
Volt olyan, hogy a pénztárnál álltam az akkor pici gyerekemmel, aki megkérdezte, hogy kaphat-e gumicukrot. Én mondtam, hogy nem, amit a gyerek szó nélkül el is fogadott. Erre az előttem álló nő megfordult és leb.szott, hogy miért nem veszem meg a gyereknek, olyan szépen kérte. Én meg nem kezdtem magyarázni, hogy a kosaramban már van neki finomság ami egészségesebb is, különben is ki vagyok számolva pénzzel és azt nem gumicukorra fogom költeni, ehelyett csak azt mondtam határozottam: mert én vagyok az anyja, és én azt mondtam.
A másik: Ültünk a buszon, beszélgettem a gyerekkel, de néha hangosabban kezdett beszélni, én szóltam, hogy halkabban. Egyszer megszólalt mellettem egy nő, hogy mit cs.szegetem folyton azt a gyereket, miért nem hagyom békén. Mégis mikor neveljem, miért baj az, ha a gyerek nem üvölt úgy a buszon, mint a vadszamár??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!