Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Alkoholista szülők gyermekei,...

Alkoholista szülők gyermekei, túl tudtátok magatokat tenni a testi és lelki erőszakon? Sikerült normális életet kialakítanotok, miután megszabadultatok otthonról? Nagyon nehéz téma, de szívesen venném, ha leírnátok veletek mi történt.

Figyelt kérdés

Egymás történeteiből talán sikerül elég lelki erőt gyűjtenünk, ami elég ahhoz, hogy kibírjuk még ezt a pár évet otthon.


Apám gyerekkoromtól iszik. Minden reggelt egy féldeci házipálinkával kezd. A munkában is folyamatosan iszik és ha haza jön attól kell rettegni, hogy ma vajon mibe fog belekötni? Gyerekkoromban rendszeresen bántalmazott fizikailag, most már "csak" lelkileg terrorizál. Sosem fogom elfelejteni, hogy 4 évesen nem akartam oviba menni, erre ő a távirányítóval arcon csapott. Vagy hogy bújócskáztunk az udvarunkon és ő ép az uborka ecetes vizébe nyúlva csapott arcon. A saját lányát ku*vának nevezni. Volt pl. olyan, hogy megbüntettek (igen az én hibámból) a buszon. Tudomást szerzett a büntetésről (10 ezer Ft) és azt mondta, hogy majd kiállok az út szélére és megkeresem magamnak rá a pénzt. Sosem kértem tőle pénzt, 8 éves koromtól magam dolgozom meg érte. Anyám nem válik el tőle, fogalmam sincs hogy mért. Őt fizikailag 1 hónapja bántalmazta először. Nagyon félek, hogy ez meg fog ismétlődeni. Igazából gyerekkorom óta azt várom, hogy végre meghaljon. Sajnos a középiskolából van még egy évem, mert még azt is az alkoholista apám választotta nekem. 5 éves képzésen vagyok. Hála a jó istennek 4 éve van párom, jövőre a suli befejezése után azonnal hozzá költözök. Sajnos ő nem érzi át a problémámat. Pedig az ő anyja is pont emiatt vált el az apjától, amikor párom még csecsemő volt. Ő azóta nem találkozott az apjával. 4 év alatt vele alig veszekedtünk, ő volt az az ember aki megbecsült és emberszámba vett. Sosem iszik és remélem/tudom, hogy az én gyermekeim normális apát kapnak.

18/L



#alkoholizmus #felnőtté válás #alkoholista apa-szülők
2012. aug. 7. 12:53
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
100%
Ismerős érzés.Hasonlóan nőttem fel és én is folyamatosan azt vártam,hogy mikor hal már meg.Sokszor voltak ilyen álmaim is,amikor telefonon megkaptam a halálhírt.Amikor felébredtem,úgy éreztem,hogy mostmár minden jobb lesz,de aztán pofán vágott a valóság.Mindegy,a gyerekkoromat tönkretette és szerintem soha nem fog meghalni.Örök életében itt fog lehúzni mindenkit.900 évet fog élni.Nekem is a gyerekkorom volt nagyon durva,utána fokozatosan egyre jobb,ahogy felnőttem.De úgy érzem,hogy csak most,huszonéves fejjel kezdek felnőni,eddig nagyon gyerekesen gondolkoztam.Belőlem ezt hozta ki a rossz környezet,nagyon ragaszkodó lettem és lassan bontakoztak ki a jó tulajdonságaim.Sokáig azt hittem,gyépés vagyok,mert nem tudtam tanulni és csupa kettesem volt általánosban és gimiben is.De amikor jobb lett a helyzet otthon és elmúlt a folyamatos feszültség egy időre,mert minden csoda 3 napig tart,akkor érdekes módon jobbak lettek a jegyeim szinte nulla tanulással.Most még mindig küszködök azzal,hogy nagyon gátlásos és félénk vagyok,nem tudom,meg fogok e gyógyulni valaha is.
2012. aug. 7. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
100%
hasonló a helyzet apám egy szerencsétlen alkoholista. mikor kicsi voltam anyával meg a tesómmal órákon át sétálgattunk csak hogy megvárjuk mire valamelyest kitisztul mert akkor kezdte inni a tablettás/kannás borokat, és nagyon meghülyült tőle. engem soha nem bántott, anya meg eltudott tőle futni mamáékhoz velünk. dolgozni csak hébe hóba de inkább semennyire. a tesóm 10 éves volt amikor egyedül volt otthon, és rátörtek a apám "üzlettársai" akiket telibe átvert és őt keresték hogy még a sz*rt is kiverjék belőle, de szerencsére nem lett baj, mert anya a rendőrséggel fenyegetőzve kidobta őket. én 8 éves voltam amikor szó szerint semmink nem volt otthon, erre apám aki aznap kapta meg a pénzét (80 000) fogta magát és lelépett vele, úgy hogy tudta hogy két éhes száj várja otthon. anyának itt lett elege elhagyta. aztán kezdett a helyzet normalizálódni nem ivott már annyit, ha mégis nem volt tőle idióta pár hónappal ezelőttig....átjött hozzánk megakarta ütni anyát, de közéjük álltam, anya eltudott futni viszont nekem eltörte a kezem... azóta az én szememben végleg megszünt létezni, soha többet nem fogok/fogunk vele találkozni de a telefonos zaklatásokkal még nem állt le..számomra is nagyon szörnyű s bár kívülről nem mutatom még mindig rettegéssel tölt el amikor eszembe jut az a nap..20L
2012. aug. 7. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim válasza:
100%

Sajnálom ami a gyerekkorodban történt :(

Nekem apa az aki iszik ill. most is olyan fázisban van, hogy soha többet, de ez kb max 1 hétig tart. Amikor én kicsi voltam nem ivott, csak 3 éve kezdte el. Az elején rettegtem tőle, mert anyát fenyegette fizikálisan.

Lelki részéről nem beszélve...Nekem a továbbtanulásomat próbálta elrontani, a macskáimmal fenyegetett , tudja, hogy ők nagyon sokat számítanak nekem.

Amikor a bátyám volt kicsi, na akkor ő totál alkoholista volt, a mai napig nem értem anyát, miért maradt mellette. :(

20L

2012. aug. 7. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 A kérdező kommentje:
Ezzel én is szembesültem. Általánosban egy barátom sem volt, középiskolában a gazdagék gyerekei kinéztek maguk közül. Persze nekem csak azok a cuccaim voltak/vannak amit a saját pénzemen vettem magamnak. Most hogy már párom dolgozik szokott adni a fizetéséből, ha valamire szükségem van. Visszatérve: annyira elzárkóztam, hogy nem is szóltam senkihez sem. Ez kb egy éve oldódott fel és azóta több emberrel jóban vagyok. A jegyeim nekem is rettenetesek voltak. Elsőben meg másodikban majdnem megbuktam jópár tantárgyból. Mindig ott egyensúlyoztam az 1,8 körül. Párom nélkül biztosan nem sikerült volna túlélnem. Nameg a rengeteg elfolytott düh és szomorúság miatt 2 éve kóros vérszegénységet diagnosztizáltak amin azóta sem tudok javítani. Hízni az állandó idegeskedés miatt nem tudok. A 160 centimhez 48 kiló vagyok. Érzem magamon, hogy napról napra egyre gyengébb vagyok :(
2012. aug. 7. 13:13
 5/25 A kérdező kommentje:
Bátyám próbált vele szembeszállni, megértetni vele, hogy ne igyon annyit. Erre leordította, hogy addig ne beszéljen amíg ő fizeti a tanulmányait. (Tulajdonképen semmit sem fizetett a tanulmányaiból, azt a pénzt bátyám kereste meg). Ő jobb helyzetben van. Elment egyetemre a lehető legmesszebre és munkát is jó messze keresett az otthonunktól. Az állatos sztori nálunk is lejátszódott. Kaptam 9 évesen egy kiskutyát aminek eltörte a lábát :'( Állatorvost pedig nem engedhettünk meg magunknak. Rendbe jött a kutya, a mai napig megvan de azóta is mindig fenyegeti részegen, hogy agyonüti. A 3 macskámmal ugyan ezt csinálja. Sokat jelentenek nekem az állataim, de ezt biztosan átéltétek ti is.
2012. aug. 7. 13:20
 6/25 anonim ***** válasza:
100%

Bár nem alkoholista szülők gyereke vagyok.de tudjátok nem jobb a "józan bolond" szülő.Én esetemben anya.Apámról 15 éves koromig nem is hallottam,utána is alig kb.1 éve szinte semmit.

Engem anyám és az uj családja tett tönkre és ez nem tulzás."(5!)évesen kerültem anyám új családjába,(újra férjhez ment)

Előtte a mamám nevelt,nagy kár hogy el kellett mennem tőlle.

Rá egy évre megszületett a féltestvérem és én onnantól egy idegen, egy szemét dög voltam.Már 6 évesen. Ütöttek, vertek mindenért. Főleg anyám anyósa(akinek az égvilágon semmi köze hozzám)

Mindenki előtt leszégyenitettek,kiközösitettek,kihangsulyozták idegenek előtt,hogy én nem tartozok ebbe a családba.

Hatalmas házban laktak.Olyan szobát kaptam amiben az ágyam, az iróasztalom és egy rádió volt.(tudom,hogy nehéz elhinni)Én évekig nem tvztemn.Az iskolába régi kopott ruhákba jártam.Holott anyám családja igencsak tehetős volt.Kiközösítettek.Nem szerettek.Az osztályban senki.

Volt már olyan is hogy anyám anyósa kitalált(!!!!))sztorival várta haza anyámathogy én ezt meg az csináltam.Anyám ott előtte vert meg ,de úgy hogy eltörte az orromat meg kitépte a fülemből a fülbevalót.Volna mit emsélni.Ezek folyamatosak voltak.18 évesen én könyvtáron kivül máshová nem mehettem.Ha 5 percet késtem olyat kaptam,hogy a fal adta a másikat.

Csak egy kérdésem volt mindig. Anyu mért nem áll mellettem?:'(

Bocsánat,hogy ilyen hosszú lett és ez még nem is mind.

2012. aug. 7. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 anonim ***** válasza:
..persze ez az egy kérdés is csak midnig magamban fogalmnazódott meg.:(
2012. aug. 7. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 anonim ***** válasza:
100%

Nekem apám alkoholista. Szerencsére anyukám nem ilyen magatehetetlen kapcsolatfüggő, így - igaz, 18 év után - de kilépett a kapcsolatból. Nem volt kifogás, hogy kevesebb a pénz, meg hogy majd megkeres minket.

Esténként bezártuk az ajtót, és nyugalomban élünk azóta is. Nagyon hálás vagyok anyukámnak, amiért ilyen erős volt, és tartja magát most is.

2012. aug. 7. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 A kérdező kommentje:
Hogy mért történt ez velünk? Nem tudom. Nem hiszem, hogy ezt érdemelné bárki is. Talán mi majd szebb életet adunk a gyermekeinknek és ezt az idő segít elfelejteni. Mert az idő gyógyít, csak sajnos a hegek megmaradnak :(
2012. aug. 7. 13:34
 10/25 anonim ***** válasza:
100%
példa van, negatív példa,ez a legjobb szerintem.Tudom,hogy ilyen már biztosan nem leszek.De alapból nem tudnék olyan lenni,mint anyám volt.Egyébként a mai napig ilyen ő...
2012. aug. 7. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!