Egy ellaposodott kapcsoltaon tud családterápia javítani? , mert én már nem tudok mit kitalálni, szeretm a férjem és ő is szeret de valami nagyon hiányzik!

Az ellaposodott kapcsolaton csak a kapcsolatban lévők tudnak javítani, a családterápia abban nyújt segítséget, hogy közösen megtaláljátok az utat, a módját. A terapeuta azért tud segíteni ilyenkor, mert érzelmileg nincs bevonva - őt nem terhelik a kisebb-nagyobb sérelmek, a családi nézeteltérések stb., ezért a helyzetetekben meglátja a hibás mintát, a kóros ismétlődést, mi egyebet. Segít nektek ezeket felismerni, más szemmel látni, esetleg a felszín mögé is benézni, megismerni a mély motivációkat. A munkát ti végzitek el, ő csak terelget. Módszertől függően esetleg házi feladatot is kaptok.

Kipróbálhatjátok a családállítást is, www.hellinger.freeweb.hu. Ez is egy hatékony módszere a családterápiának.

Többen írják, hogy a családterápia nem tud időt adni egymásra.

Egyrészt ez nem igaz. Másrészt az is fontos, hogy a rendelkezésre álló időt (mennyiség) hogyan/mivel töltik együtt a társak (minőség)?

Visszatérve a kérdés első felére, vannak olyan esetek, ahol kiderül, hogy a munkában sok időt eltöltő fél valójában ODA MENEKÜL a társkapcsolati válsága elől, és ha az megoldódik, rögtön rájön, hogy nem is kell annyit benn lennie az irodában, vagy van jobb munkahely is, ahol kevesebb idő alatt többet lehet keresni stb.

Ne becsüljétek le a lélek hatalmát a tudat felett! ;o) Még aki megveszekedett ateista is, az is megfigyelheti, hogy vannak az ún. pszichoszomatikus betegségek, amikor a lélek betegíti meg a testet. Ebből a szempontból tök mindegy, hogy a lélek egy halhatatlan valami, vagy csupán egy információhalmaz a tudat mélyebb szintjein. A megfigyelés ettől még helyes, és működik. Ami azt is jelenti, hogy TÖRŐDNI KELL VELE. Időt kell szakítani rá, megtanulni bánni vele, nem pedig elnyomni, mert az nem vezet boldogsághoz.

Ha valakiben tudatosodik a munka/család egyensúlya, akkor az rájön, hogy egy munkahely nem fogja a kezét egy nehéz helyzetben, nem ül az ágya mellé, ha beteg, nem pótolhatja a gyerekével töltött időt, nem támogatja lelkileg, ha elveszíti a szüleit stb. Egy jó munkahely nagy érték, de közelében sincs egy jó családi kapcsolatnak. Sok embernél hiányzik ez a felismerés. Nekik segíthet egy jó családterápia.

Mennyi ideig aludtatok összebújva? Hogyan tudtátok megbeszélni a kapcsolatotokat, hogy ne kelljen szétmenni? Hová mentetek, ha nem volt kihez? Hogyan dolgoztátok fel? Hogyan kedveskedtetek, hogy meg tudjon változni Párotok?

Sziasztok!

Nem tudom, hogy mit tegyek, ha tudtok adjatok nekem tanácsot kérlek Titeket!

Párommal 9 éve élek együtt.

Van egy 3 éves élő Kislányunk és most (3hete) voltak iker Gyermekeink (fiú-lány), de 5 hónapos terhesen meghaltak és Magzatként meg kellett szüljem Őket.

Eddig lenyeltem, hogy Párom elhanyagolja magát (legtöbbet melósban jár, nem borotválkozik rendszeresen, stb.), de most már betelt végleg a pohár.

Kislányom születése után volt kb. fél év, hogy külön szobában laktunk, de amíg a Kislányunk nem született meg Ő bújt hozzám és összebújva aludtunk éveken át, (mert állítólag Neki is úgy a nyugtató, pihentető alvás), nem közeledik hozzám (nincsen senkije), nem fogja meg a kezem, magától már nem ad puszit sem...

Ez az, amit már nem bírok és nem tudom sajnos megbeszélni sem Vele!!!

Elegem van a hátából, ez már nagyon kevés nekem!

Amikor rá akarok ijeszteni azt mondja, hogy biztos van Valakim!!!

Neki 2 éve meghalt a Testvére és azóta cigarettázik és sörözik és én ezt is lenyelem Neki!!!

Most elakarnék költözni, legalább csak rövid időre, de rájöttem, hogy nincsen hová!!!

Őt nem szeretném elküldeni, mert akkor biztos nem akar visszajönni többet!

Jó volna megbeszélni, de akárhányszor felhozom a témák valamelyikét, azt mondja, hogy ne piszkáljam!?