Akik azt javasolgatják fiataloknak, hogy költözzenek külön a szüleiktől, mégis hogy gondolják ezt megoldani?

Látom egyik válasz sem volt valakinek a kedvére való,mert mind le lett pontozva.

pedig mást nem lehet leírni csak azt amit mások is átéltek.

Én is átéltem. Nekem mindkét szülőm alkoholista,ráadásul agresszív alkoholista.

Én egyke gyerekként cseléd voltam mellettük,és 5 évesen már az üres üvegeket váltottam vissza,hogy legyen miből inni nekik. Én tudtam hogy egyszer elmegyek tőlük,és sosem fogom velük tartani a kapcsolatot. Világéletemben kitűnő tanuló voltam. A tanáraim szerint a legjobb egyetemre kell hogy menjek a tudásommal. De amikor kiszámoltam,hogy az érettségivel együtt majdnem 10 év tanulást jelent,inkább lemondtam erről. Elmentem szakmát tanulni,és elmentem dolgozni. Ma 23 évesen dolgozom 3 műszakban,és mellette egyetemere járok estin..De már nem élek a szüleimmel,sőt még a várost is elhagytam.

Ha valaki nagyon akar valamit azt el is éri.

Ha magad nem teszel valamit,akkor nem is lesz változás.

Na ezért írják sokan hogy költözz el. Mert nincs más megoldás. Vagy elköltözöl vagy otthon maradsz. Nincs harmadik alternatíva.

Sok munkatársam az ország másik feléből kerekedett fel és jött át ide dolgozni. Ki lehet fogni olyan munkaerő-közvetítőt, hogy fizeti a szállást, több pár is ezt használja ki és él együtt. Vagy saját albérletben vannak és kapnak hozzájárulást. Ismerek olyan lányt 18(!) évesen a sulit kihagyva jött el dolgozni és 400 km-ről ment haza, hogy leérettségizzen, közben tanult és dolgozott 4 műszak folyamatos munkarendben gyárban. Senkije nincs, apja elhagyta őket, anyja alkesz, nevelőotthonban élt. Mégis meg tudta oldani... Csak akarni kell.

Nekem is az anyám alkesz. Dolgozni kezdtem, összeköltöztem a párommal albérletbe, jól megvagyunk.

23N

Hogyan?

Valahová mindig lehet menni ahol nem sokkal, de egy fokkal jobb.

Én is a "terrorista" anyám miatt mondtam le a továbbtanulásról, túléltem.

Pont jóban voltam a párom anyjával, hát anyósomékhoz költöztem.

Nagyon szar volt. Eleve nem jó anyóshoz költözni, ráadásul jobb módú családból költöztem egy Isten háta mögötti kilométereket gyaloglós kútvizes gázpalackos koszos kis viskóba...

Túléltem ezt is. Nehéz volt, le is betegedtem de megoldódott a probléma.

Párom talált egy jobban fizető állást, amiből fel tudtunk költözni Pestre albérletbe.

Míg én addig nem találtam munkát a lakhelyem és a betegségem miatt, itt 2 napon belül találtam.

Most jól élünk Hál' Istennek, lehet el is kezdek újra tanulni (érettségim van).

Hogy miért ajánlgatja mindenki a költözést?

Vegyünk egy egyszerűbb példát mint amin én átmentem.

Elköltözöl nagyihoz. Nagyi jobb helyen lakik, ott kapsz munkát (ha mást nem, akkor pár órás diákmelót).

Leadod a pénzt nagyinak, és gyűjtögeted a munkatapasztalatot.

Kicsit próbálsz félretenni, majd ha már lesz egy egy-két havi pénzed amiből már megélsz, keresel albérletet.

Minél előbb elszórod az önéletrajzod az új címeddel, majd ha találsz munkát nyert ügyed van.

Ha semmiképpen nem vesznek fel sehova visszamész nagyihoz, és kezded elölről az egészet.

Tiszta ügy csak akarni kell és tudni kell lemondani a megszokott dolgokról.

Sok esetben az ilyen fiatalok - akiket elköltözésre biztatnak - eléggé hözöngö stílusban irnak.

Ha valakinek nem tetszik a meglévö helyzet, akkor azon neki kell változtatni. Arra semmi esély, hogy egy gyerek a szüleit meg tudná változtatni, igy csak két lehetösége van.

1. Otthon marad, és elviseli a körülményeket

2. Nem tetszik neki és elköltözik valahová.

Sokaknak kényelmes igy, hogy otthon élnek, a szülök eltartják öket, ök meg csak panaszkodnak. Akiknek komolyan elviselhetetlen a helyzete, azok érdekes módon meg tudják oldani, hogy máshol tudjanak élni.

Mellékesen, akiknek meghalnak a szülei, azoknak sikerül megoldani.

Nem olvastam végig a válaszokat, szóval bocs, ha ismétlek valakit, vagy nem veszem figyelembe a további fejleményeket, de most csak az alapkérdésre szeretnék válaszolni.

Szóval: én ha ilyet tanácsolok, azt azért teszem, mert felnőtt emberekről van szó, akik esetében természetes, hogy a saját lábukra állnak, önálló életet kezdenek. Más kérdés, hogy tisztában vagyok a munkaerő-piaci helyzettel, tudom, hogy nagyon nehéz manapság állást találni, főleg pályakezdőként. Ettől még általában az alapkérdés az szokott lenni, hogy mit csináljon az adott fiatal, ha nem jó neki otthon. Erre ésszerű válasz az, hogy költözzön el, hiszen már nem gyerek.

Kérdezted azt is, hogy ezt mégis hogyan tudja más megvalósítani. Csak a saját és az ismerőseim példájából tudok kiindulni: nehezen, de azért meg lehet oldani. Én pl. egy évig kerestem munkát, de nem találtam itthon. Hát oda mentem, ahol volt munka. Elmentem másik városba, ahol kaptam munkát, amiből meg tudtam élni. Nem kellett egyedül fenntartanom egy egész lakást, mert kerestem lakótársakat, így máris nem volt olyan megterhelő.

Nekem meg Anyám azt mondta, hogy ne menjek gyárba, inkább menjek valami jobb helyre, mert nekem sincsen meló jelenleg. Remélem most akad szeptember hónapban már. Én is itthon lakom, nekem még sosem mondták, hogy miért nem költözök el, akkor sem mondanák még ha most lenne. Apámmal élek és az én tesóm is jelenleg egyetemen van még mindig. Ő is itt fog lakni, ha nem kap állást rögtön, mert hova menjen akkor? Jobban lehet spórolni ha itthon lakunk és ide keresünk. Aztán el lehet indulni valamerre ha összegyűlik egy kis tőke. Meg most mivel lenne jobb Apámnak egy elég nagy 2 szintes házban egyedül lakni? Szerintem semmivel. Idővel meg ha családot akarok alapítani, majd elköltözök úgyis, meg alakul majd valahogy.

Nem mondom, hogy pusztán a munkahely hiányon múlik a dolog, de nem könnyű elindulni sem. Nekem elég nagy trauma a saját lábamra állnom, bevallom. Ilyen 0 önbizalommal nehéz, ha leszóltok engem is (erre csak azt tudnám mondani: bár csak valaki látná azt a zűrzavart bennem), akkor is így van. Azt is tudom, hogy mit kell tennem, azt is hogy muszáj...

nem írtad milyen végzettséged van, milyen állásokra pályáztál. azt sem, h melyik megyében/városban élsz.

nos, ha nagyon nincs más, még a közmunka is több a semminél, és legalább nem otthon ülsz.

többen javasolták az ingyenes nappali OKJ-t, így több előnyöd is lesz: kitanulsz egy szakmát, lesz diákod, vállalhatsz diákmelót, mehetsz akár koleszba is. utána pedig a szakmával több lehetőséged lesz elhelyezkedni.

teljesen más körülmények közt nőttem fel mint te, de van a környezetben elég sok pozitív példa arra, hogy árván, vagy 0 szülői támogatással el lehet jutni valahova, csupán tenni kell érte.

nekem is volt olyan időszak az életemben, hogy a legborzalmasabb melót is elvállaltam, mert kellett a pénz, és otthon ülésből nem él meg az ember.