Szerintetek miért mondja a legtöbb férfi, hogy a szülés nem nagy dolog?

Pedig van ilyen. Az én első férjem (nem volt ott a szülésnél)szülés után megkérdezte, hogy kiabáltam- e a fájdalomtól. Amikor mondtam, hogy nem, megvetően mosolyogva azt válaszolta: Á, akkor nem is fájhatott annyira!

Kedves nőtársaim, ha nem is olyan nagy dolog a szülés, azért azt ismerjétek be, hogy hihetetlen fájdalommal jár!

Kedves kérdező, az ilyennek válaszold azt, hogy képzeljen el egy görögdinnye nagyságú kamiont, ami behúzott kézifékkel próbál kitolatni belőle.

Hát, érdemnek én sem tekintem. Fájt, persze, de a vesegyulladásom is fájt.Sőt, az még tovább, mert lassan hatottak a gyógyszerek és lassan vonult le a gyulladás. Ennyi erővel szent vagyok, mert ordítás nélkül kibírtam már több órán át tartó vesegörcsöt (esküszöm inkább két szülés egyszerre, mint az a görcs), meg három napig tartó fogfájást.

Ilyenkor csupán emberi empátiára van szükség. A fájdalom eredete mindegy (ahogy fent néhány más példát is említettem erős fájdalomra), ha valaki épp kínlódik, mert fáj valami - akár férfi, akár nő - akkor együtt kell érezni vele, ennyi.

A férjemet is sajnáltam, amikor egy közel-keleti országban elkapott egy helyi bélgyulladást és láthatóan nagyon szenvedett a fájdalomtól. (Idézem: "mintha kutyák marcangolnának belülről, nem szoktam sírni, de most lehet, hogy fogok")