Hogyan tudnék segíteni a feleségemnek?

nem ismerem őket, de esetleg egy ilyesmi?

[link]

rákérdezni érdemes lehet az ózonkezelésre stb

[link]

Én is rettegek a tűktől, bár fóbiának nem mondanám, de azt kell mondjam ehhez egy ember kell aki fogja a kezedet és egy másik (én), aki "össze szorítom a fogaimat" és előtérbe helyezem azt, hogy ez a hasznomra válik, igyekszem erre gondolni és végig csinálni.

Rendszeres véradó vagyok, de a véradóban már tudják, hogy szúrás előtt beszélni kell hozzám minden hülyeséget és megnyugtatni, még véletlenül se nézzek oda, mert ugyan a szúrás nem kifejezetten fáj, de ha arra koncentrálok konkrét hiszti rohamot tudok kapni és végig szenvedem azt a 10 percet, amíg lefolyik a vér halál félelemmel, verejtékezve. Hogy miért vagyok mégis véradó az egy jó kérdés és hosszú lenne a válasz, a lényeg hogy felül tudok emelkedni a félelmeimen ha nagyon akarok és valószínűleg a feleségednek is az kell, hogy nagyon önuralommal menjen el egy ilyen helyre!

Az egyetlen, amit soha nem felejtek el és sosem engednék, nem élnék át újra, az az hogy az arcüregemet szúrják. Gyerekkori rossz élmény, szerintem ha választanom kéne, akkor inkább meghalnék, minthogy azt mégegyszer...

Én egész gyerekkoromat kórházba töltöttem, kétszer is műtöttek, volt szúrva az arcüregem (arra én is azt mondom hogy inkább szenvedek, mint mégegyszer az), volt olyan ideggyulladás az állkapcsomnál ami csak később derült ki, és több fogamat kihúztak miatta. A fogorvosaim mind barbárok voltak, igaz kaptam érzéstelenítőt, de vagy nem hatott, vagy úgy túladagoltak hogy a mentő vitt el...

A fogorvostól mai napig rettegek, de szerencsére találtam egy kedves nőt, aki úgy fúr, hogy meg se érzem. Hozzá nem félek menni. Elsőre nála is remegtem, de magánba mentem, és elmeséltem neki hogy mennyire félek. Megértő és kedves volt, szóval minden egyes alakommal úgy jöttem el hogy kicsit küzdöttem le a félelmemből. Azóta hozzá bátran megyek, és elértem oda hogy legutóbb kontrollra mentem magamtól, tehát nem azért mert fájt valami, és azt mondta minden a legnagyobb rendben. :)

Minden orvossal bizalmatlan vagyok, tehát akármi bajom van, legalább három dokinak kell igazolnia, mielőtt elfogadnám a diagnózist, persze úgy hogy nem tudnak egymásról.

Hogy tudnál segíteni? Szerintem keressetek olyan fogorvost, aki külsőre is szimpatikus, lehet hülyén hangzik, de az én dokinénimnek nagyon szép megnyugtató zöld szeme van. Volt olyan orvosom aki hiába volt jó szakember, féltem tőle, mert egy nagydarab morcos kinézetű fickó volt. Szóval ha megvan a szimpatikus doki, akkor úgy menjetek el, hogy nem fog csinálni semmit, csak felméri a terepet, és elmondjátok hogy mi a gond, hogy a feleséged mennyire retteg. Ezt jó előre tisztázzátok egymásközt, hogy ne féljen annyira, meg majd az orvosnak is mondjátok, akár már időpont egyeztetéskor (ha ilyen kapkodós végig se hallgat már bejelentkezéskor sem, oda fölösleges menni, az személyesen is kapkodni fog, meg lerázni) Szóval nekem ez így bevált. Esetleg előtte vegyen be nyugtatót, vagy lehet az orvos is tud neki beadni a beavatkozás előtt (az érzéstelenítőre úgyis várni kell).

Erőltetni, kényszeríteni nem lehet, nem is szabad, de mondogatni, bátorítani, támogatni lehet. Persze mindent csak módjával. Ha van az embernek egy biztos támasza szerintem minden fóbiát, rettegést le lehet győzni. Ez az ő érdeke is, hiszen ha nem rakatja rendbe a fogait, később nagyon fog szenvedni.

Egy jó dokinál, még az injekciót se lehet érezni nemhogy a fúrást!

28N