Kapcsolatban vagyok még is magányosnak érzem magamat. Miért?

Kedves 5-ös! Abszolút megértelek sajnos, bár mi hál'isten még nem élünk együtt, talán simán leléphetek, ha már nem tudok tovább tűrni. Egyébként ugyanez van nálunk is. Elmegyek magamnak venni valamit és az lesz a vége, hogy meglátok neki valamit, megveszem inkább azt. Nézem a hülye filmjeit, mert olyat nem hajlandó megnézni, amit én szeretek és főzöm a kedvenc kajáit, mert neki párolt zöldség, vagy egy jó főzelék csak moslék, ehetetlen. Ha valamit rámbíz, akkor kérdés nélkül megyek és intézem, úgy érzem, hogy a belemet "kidolgozom" ezért a kapcsolatért és a fél karomat odaadom érte, de ő ezt abszolút nem értékeli. Ha nap végén csak egy kis bújásra vágynék, abból is az lesz, hogy "heves csípőmozdulatokkal" rám veti magát és szexet akar, amihez nekem már kedvem sincs... Ez meg így egy ördögi kör!

Megkérem, hogy készüljön el időben, egész délután ráér, tojik rám, mert hogy ő délután aludt, akkor kellett elindítania a mosógépet amikorra megbeszéltük hogy indul... nem tud jönni, majd csak később. Megkérem, ha jön hozzon ezt vagy azt, hát ő nem tudott 5 perccel hamarabb elindulni, hogy beugorjon még a boltba is.

Sorolhatnám szerintem órákig és én sem kaptam az erőfeszítéseimért tényleg soha semmit, ahogy te is mondtad, egy szál virágot sem...

Néha már elegem van az egészből és csak pityergek, mint egy hülye, hogy nekem pont ez kell? Mit szeretek még egyáltalán benne? Ha felidegesít, avagy kritizál, akkor meg elönti az agyamat a sz*r szó szerint, semmi önkontroll és nagyon kemény hisztiket tudok csapni. Soha nem voltam ilyen egy kapcsolatomban sem, de ő nem érti meg, hogy ő hozza ezt ki belőlem ezzel a viselkedéssel. :(