Szeretem a szabadságomat, nem tudtam eddig egy férfiért sem feladni. Azért, mert egyik sem volt a bizonyos nagy Ö?

Vagy azért, vagy csak ilyen a természeted. Ezt ismeretlenül elég nehéz lenne eldönteni.

Egyébként a szabadságot nem kell feladni egy párkapcsolatban, már ha szabadság alatt a vélemény, szólás, valamint a barátok megtartásának és egyéni döntéseknek a szabadságát értjük. Nyilván félremenni meg ilyenek, azt nem szabad. :)

A szabadságot nem is szabad soha senki kedvéért feladni.

A kapcsolat nem erről szól, jobb esetben :)

Hát mi pl.nem találkozunk mindennap és beszámolni sem kell. Ha van kedvem, elmesélem, mit csináltam, ha nincs, nem. Jellemzően van, mert jó érzés megbeszélni, de nem vasalja ki belőlem a párom.

Ennek ellenére komoly kapcsolatban vagyunk 2 éve, és inkább 30 körülike, mint 20...

Szóval talán mégis inkább csak nem találtad meg a nagy Ő-t. :)

Nem bántásból, de az ilyen heti 1-2 találkozásból hogy lesz család, gyerekek, házasság? Vagy azt nem akartok?

Nekem alap hogy együtt éljünk, meg a család a cél, minden kapcsolatomba az volt. Tudunk-e együttműködni, tolerálni stb, hogy aztán biztos alapra jöjjenek a gyerkőcök.

Egyébként én nem érzem hogy elvesztettem volna a szabadságom, pedig férjnél vagyok. Oda megyek ahova akarok, akkor, és azzal akivel akarok. Beszámolni sem kell.

Ha nincs kedvem beszélgetni akkor megmondom hogy most hagyjon, nincs ezzel gond, ha megvan a bizalom.