Összevesznél vele, vagy te is a kutyának adnád?
Van a kis miniatűr családunk. Tudunk és szeretünk is főzni, sütni még inkább, nagyon-nagyon ritkán van az, hogy nincs időnk és épp semmi főtt étel nincs.
Aztán van egy rokonunk, egyedül él az utca másik végén. (Férjétől ezer éve elvált, gyerekei nincsenek.)
Van egy olyan hülye szokása, hogy kaját hoz nekünk. Amíg nyers zöldséget vagy gyümölcsöt hoz, ami nekünk nincs a kertben, az jó is, örülök is neki, általában pár napon belül fel is dolgozom. Cserébe sokszor adok neki azt, ami nekünk van és neki nincs.
Na de amikor ideállít éppen főzött friss lecsóval, levessel, süteménnyel, attól falra tudok mászni!
-Egyrészt legtöbbször itt van nekünk is főzve 2-3 napra, ha az övét esszük, a sajátunk megromlik.
-Másrészt láttam már őt sütni-főzni. Nem mos kezet, a gyümölcsöket nem vágja ki rendesen, a lekvárba beledarálja a kukacot. És még csak nem is titkolja, "ettől nem halunk meg"... Én meg undorodom a módszerétől, és mindentől, amit ő főz vagy süt. Mindig undorral eszem meg amit hoz. Sokkal jobban szeretem a saját főztünket.
Ezért, mivel a többiek is az itthonit eszik, a rokon főztjét rendszeresen a kutyának tálalom. Többnyire megeszi.
Viszont zavar, mégiscsak valamiféle pocsékolás ez. Etióp gyerekek meg éheznek.
Mindig mondom neki, hogy ne hozzon, van nekünk is, de nem fogja fel. Erre a főzésre meg akkor szokott rá, ott rontottam el..., amikor egyszer paprikát hozott, és mondtam, hogy de jó, csinálok belőle lecsót. Na azóta inkább így feldolgozva hozza. Főz magának, de egy személyre nem kell sok, így a többit passzolja. Baromira unom, de ha ezt a fejéhez vágnám, akkor örök harag lenne.
Végülis a kutyának is kell enni. Jól megoldás? Erősítsetek meg!
:(
válasza:
válasza:Júj, ez ismerős :)
Mi egy udvarban laktunk a mamával (az hagyján, hogy nem tud főzni - bableves tetején 2 ujjnyi zsír pl.), de ha süt is valamit, hát jaaaaaaj. Szekrény tetején tárolja a lisztet meg minden ilyet, ami tele van apró bogarakkal (a tejbegríz konkrétan úgy néz ki, mintha mákos lenne), nyáron ajtó nyitva, szúnyogháló nuku, legyek mindent beköpnek, nem fed le semmit, wc után nincs kézmosás, szóval higénia is semmi.
Sokszor hozott át nekünk ebédet, hogy majd együk meg. Ha elment otthonról, rögtön szaladtunk ki, adtuk a kutyának. De volt, hogy az a dög sem ette meg! :) Akkor vissza, nejlontáskába becsomagolni háromszor, hogy ne látszódjon mi van benne, és úgy ment ki a kukába. Már elköltöztönk, de sütiket még mindig süt a bogaras lisztből, és adja, hogy geyétek, mert finom! Én meg hordom melóba, mert a kollegáimnak ízlenek a sütijei (van négy fajta, amit tényleg jól el tud készíteni).
Amúgy ja, szerintem sem baj, ha a kutya eszi meg, legalább nem kell tápot venni, és végül is így nem dobod ki a kaját.
Most nagy hirtelen elolvastam amit tegnap óta írtatok. Köszi mindenkinek a véleményt! Úgy tűnik a többség egyetért velem. (Azt gondoltam, hogy jobban le leszek szidva.)
A rokonunk nem főz erősen/csípősen, meg legtöbbször gyümölcsös, zöldséges kajákat hoz, abból inkább édességet, így nem marja a kutya gyomrát.
22-es! Ugyan a sütijeit nem viszem kollégáknak, de ha lekvárt hoz, azt akkor szoktam felhasználni, ha kollégáknak sütök. :-)
14-es! Azért is tettem fel a kérdést, hátha más szempontból látnám.
Amikor jól jön, azt felhasználom... Igen, de nem a kész főtt kaját használom fel, hanem ha nyers, friss zöldséget vagy gyümölcsöt hoz. Én megmosom, kivágom belőle a kukacot, tiszta kézzel nyúlok bele, ha bele kell nyúlni, stb. Nagyon szoktam örülni ezen alapanyagoknak.
Cserébe ő is szokott tőlünk kapni hasonló alapanyagokat, ami neki nincs! De most hogy így leírtam ezt... Talán az lenne a megoldás, ha én is elkezdenék neki kész sütiket és ételeket vinni, aztán rájönne milyen idegesítő! Mondjuk szoktam kínálni, nálunk eszik, mint vendég, de ha csomagolnék neki, akkor erősen tiltakozik. És megértem, van otthon neki is főzve, ráadásul egyedül van... Ezért nem is szoktam tukmálni. Megtudom állapítani, hogy mi az amire szüksége van, mi az amire nem!
Nem tudom másnak miért nem megy ez, és miért nem érti meg, hogy nem kérjük.
Egyébként van még egy család, aki neki sokkal közelebbi rokon! Nekik bezzeg nem visz kaját.
Másra főzni valahol tényleg örömszerzés. Én is örülök, ha ízlik a családnak a főztöm. De nem ízlene és főznének maguknak, és folyton azt kapnám, hogy nem kérik, ne csináljam, van nekik is, stb... akkor biztos nem tukmálnám rájuk, és nem is érezném örömnek, ha tudom, hogy nem akarják megenni, de elfogadják...
Amúgy nekünk se megy annyira jól Ezért is sz.r érzés, hogy a kutyának adjuk... Na de ott még nem tartunk, hogy mástól kolduljunk vagy fogadjuk el adományt. Beosztással élünk, és attól, hgoy mindig van elég főtt kaja, még nem vet fel a pénz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!