14 éves lány vagyok. Tudnátok tanácsokat adni?

A baba semmiképpen ne zavarjon. Nekem a féltestvéremnek az anyukája apám első felesége, és mi kezdettől fogva a legjobb barátnők vagyunk! Ha bármi bajom lenne, tudom, hogy ő lenne az, aki biztosan mindent megtenne értem!

Én sajna csak ennyiben tudok segíteni:/

Kitartás.

Jövőre elkezdődik a középsuli.

Én általánosba útáltam azt osztálytársaim, de itt nagyon bírom őket.

Ha apukádnál mész középbe, vagy anyukádnál akkor is új közegbe fogsz keveredni 1 év múlva.

Ezt vedd figyelembe.

Azért a Dunántúl és az Alföld között van rendesen kulturális különbség. Nekem a családom egyik fele zalai, a másik jász-kunsági, szóval tudom miről beszélek. 14 évesen így új közegbe azért nem könnyű, főleg így. De szerintem meg fogod szokni, de ahhoz akarnod is kell. Ha azon keseregsz, hogy mit hagytál otthon, akkor nehezen fog menni. Nézd az új lehetőségeket, és itt nem csak az új emberekre gondolok. Az otthoni barátok meg... A XXI. század egyik előnye, hogy a kapcsolattartás hihetetlenül könnyű. Ok, hogy a személyes találkozás nehéz, de így is tudtok beszélgetni. Aki meg igazi barát, az is marad, mindegy mekkora a távolság - és ez részemről nem duma, én magam is tapasztaltam/tapasztalom folyamatosan.

A továbbtanulásban meg ne az befolyásoljon, hogy ki hol lakik, hanem azt az iskolát válaszd, ami a legjobban megfelel a céljaidnak. Mondjuk ez 14 évesen nem könnyű, de azért talán tudod, hogy szakmát szeretnél-e tanulni vagy valamilyen diploma a célod, és ha igen, akkor kb. milyen területen - ha jó vagy matekból de magyarból, töriből stb. nem, akkor ne menj egy humán gimnáziumba csak azért, mert az van nálatok. Döntsd el milyen jellegű suliban akarsz tanulni, és azok közül melyik a legerősebb, illetve az, ahol még tudnád teljesíteni a követelményeket. Ha az apudnál van, akkor menj oda, ha anyudnál, akkor oda. Mondd el ezt nekik is.

A baba meg ne zavarjon apudéknál. Nyilván egy kisbaba eleinte több figyelmet igényel, de az nem azt jelenti, hogy te el lennél hanyagolva, vagy hogy téged kevésbé szeret. 14 évvel leszel nála idősebb, te lehetsz neki majd a példakép, illetve az, aki vigyáz rá, akkor is, ha a szüleivel történik valami, aki mellé tud állni, ha gond van.

Nem kell szeretned. Apád szereti, ezt viszont tiszteletben kell tartanod. Ahogy majd neki is tiszteletben kell majd tartania a te párválasztásodat. De szeretni nem kötelező, természetesen.

Sulit pedig olyat válassz, ami neked tetszik.

Így olvasva téged az esett le, hogy úgy érzed, mintha ketté lennél szakítva és nem találod a helyed. Nagyon rossz lehet. Talán egy jó pszichológus tudna segíteni.