Felnőtt férfiak, akik édesanyátokkal éltek! Nektek is nagy teher ez?

Páromat is evvel fárasztja a mamája és én is néha. (Ő 21/F).

Ő egyszerűen lesz@arja. Elengedi a füle mellet felöltözik és elhúz! :-DDD

Érthető az igény hogy ha már felnőtt vagy akkor anyukád felnőttként tekintsen rád és ne gyerekként.

"Ilyen vagy olyan okokból az apa mindig távol volt a családtól."

Csak egy teória de apukád nem szerette anyukádat de már ott volt a gyerek úgyhogy mégse léphetett le ezért temetkezett munkába, alkoholba, haverok közé stb. (attól függően melyiket választotta).

"Ilyenkor sajnos az anya felnőtt korában is sokszor úgy tekint a fiára, mintha kisfiú lenne, így kezeli, és tényleg lehetetlen lebeszélni arról h mint "kisfiát" próbálja segíteni alapvető dolgokban, se szép szóval, se máshogy."

Ez csak kis részben függ össze az apával. Ez is csak egy teória de anyukád se szerette őt, az egyetlen dolog amit egész életében elért az TE vagy, az hogy felnevelt téged. Te vagy az akitől ő valakinek érzi magát, hogy ő is letett valamit az asztalra, ha már házasodnia nem sikerült jól.

Na már most ő pont ezért nagyon fél attól hogy egyszer önálló leszel, elhagyod a házat és már nem lesztek napi kapcsolatban (akkor meg majd jön az örökös telefonálás, figyeld meg...). Retteg ettől és ezért akar állandóan kisgyerekként kezelni téged (mint régen amikor tényleg az voltál, amikor tudhatta hogy még jó ideig együtt lesztek).

Én azt hiszem ő sose fogja elfogadni hogy felnőttél, még ha elköltözöl se. Viszont az elköltözés akkor is jó megoldás lehet mivel legalább te nem fogsz függni őtőle, legalább te minden tekintetben felnőttnek érezheted magad ha már ő nem tekint téged annak. Ha túl sokáig maradsz nála akkor előbb-utóbb te is el kezded hinni hogy te még nem vagy felnőtt és őnélküle nem vinnéd sokra az életben. Majd pedig azt veszed észre hogy "úgy maradtál", még mindig anyu nyakán lógsz miközben a veled egykorúak már a saját gyerekeiket járatják iskolába.