Normális ez? Aggódó anya kérdése 18-24 éves fiúkhoz és lányokhoz.21 éves a fiam, és nagyon visszahúzódó, társaságkerülő, és szerintem számítógépfüggő.

19 éves lány vagyok. kezdjük ott, hogy nem csak a kocka és a züllött piás cigis fiatal létezik, sőt a kettő nem is feltétlenül zárja ki egymást. csak a tisztánlátás végett. (példának okáért én is dohányzom, bulikban inni is szoktam, néha van, hogy pár órára a gép előtt ragadok, ettől függetlenül egyetemre járok és eddig egész jól teljesítek a zh-imon, ráadásul diákmunkázok is)

a fiaddal pedig te tudsz beszélni, hogy jó-e ez neki. természetesen nem normális ez a viselkedés, de rajta múlik, hogy akar-e változtatni.

Én a generációs különbségre 25 éves fejjel csak annyit tudok írni a Kedves Kérdező édesanyának, hogy ne arra gondoljon vissza, hogy ő is volt fiatal, hanem arra, hogy teljesen más világot írunk,és 3-4 évente megváltozik a fiatalság, egyre rosszabb lesz a helyzet. Ez valóban csak egy normális,kellemes és megbízható társasággal lehet kikerülni, illetve könnyebbé tenni!

A számítógépfüggőség az nagyon relatív.Tudni kellene miket csinál a gépen.Ha tényleg csak játszik és nem érdekli semmi,az tényleg probléma és az függőség.

Neki kell majd rájönnie arra, hogy valahogy kénytelen lesz társaságot keresni, hiszen igényelni fogja már egy idő után.

Próbáljon meg vele kicsit erről beszélgetni, talán családi barátoknak a gyerekeivel összehozni, elmenni vele több helyre, ahol van lehetősége korabeliekkel együtt lenni. Nincs esetleg egy unokatestvére?

A konditerem nem jó ötlet,ott tényleg mindenki saját magát edzi....

Munkahely illetve valami aktív sport kellene,amit csapatban csinálhatna!

Az, hogy nem társasági ember a fiad nem baj. Nem a két végletben kell gondolkodni, hogy vannak a számítógép függő kockák, meg a nagypartyarcok. Szerintem az aranyközépút a jó. Gépezzen, amikor van egy kis ideje, legyen olyan, amikor elmegy ide- oda a barátaival, akár beülni valahová, akár túrázni, amit éppen szeretnek csinálni. Irtad, hogy zárkózott a fiad... de azért barátai vannak, akikkel összejár néha?? Mert ha nincsenek, akkor bizony baj van... Szerintem kissé már az is aggodalomra adhat okot, hogy még nem volt barátnője. 21 éves korban azért furcsa, hogy még nem volt. Nem is az itt a baj, hogy nem volt még komolyabb kapcsolata... de próbálkozásai voltak legalább? Mert ha nem, akkor az már adhat okot az aggodalomra. FŐleg, ha nem jár el a fiad sehová, akkor úgy képtelenség megismerkedni bárkivel is. Viszont az se mindegy, hogy a szerinted számítógépfüggő fiad mit csinál a számítógép előtt? Lehet csetel, és ezáltal is ismerkedni próbál, hogy barátai, barátnői legyenek. Ilyen esetben nem is tartanám ezt olyan durva számítógépfüggőségnek, mert teszem azt ha a környéken nincsenek haverjai,meg senki akivel szimpatizálna, akkor valahogy muszáj ismerkednie. Viszont ha ezekből a csetelgetős kapcsolatokból egy idő után nem lesz igazi találkozás, akkor az megint okod adhat szerintem aggodalomra, mert azt jelenti, hogy a fiad kamuvilágban él. Simán hiheti, hogy egy korabeli csinos lánnyal beszélget hónapok óta, közben lehet unatkozó 12 éves, pattanásos kisfiú az illető. Aztán ott vannak azok a számítógépfüggők akik különféle online játékokat játszanak, sok esetben napi 5-6 órákat, vagy éjszakában nyúlóan... Ha a fiad ez a tipus, és emellett egyáltalán nincs baráti köre, akivel legalább néha programokat csinálna, akkor szerintem ott határozottan baj van!

22n

Igazából ez egy generációs probléma. Nem a fiad fura, hanem a "korosztálya". Régebb, vagy máshol, ha zárkózott volt valaki, vagy ha nehezen barátkozott, végülis csak olyan elfoglaltságai maradtak, amiket bár egyedül csinált, nagyobb témát / ismerkedési alapot adtak a többi hozzá hasonlóval. És igazából ez a "baj", mert aki ma zárkózott, az megtalálja a számítógépet, és habár ott az álca, hogy megismerhet bárkit, meg mennyi mindenre van lehetősége, mégse tud még annyira se közel kerülni az emberekhez, mint akik X éve ugyanebben a cipőben jártak.

Ha a helyedben lennék, vennék neki egy kutyát, olyan fajtából, aminek nagy a mozgásigénye. Ha jólelkű gyerek, úgyse hagyná szenvedni a lakásban, ha látja, hogy kint játszana a kutya. Plusz, a sétáltatás tökjó ismerkedési alap, kimegy a legközelebbi futtatóba vele, trükköket tanít neki, és az összes szomszédlány odalesz:))

Én is leginkább otthon ülő vagyok, csak ritkán megyek el ha már nagyon rángatnak, de nem érzem magam jól ilyen sokszemélyes helyeken, kisebb csoportokban jól elvagyok( melóhely, suli ).

A legtöbb ember rühelli, ha lökdösik, erőltetik rá. Amíg ő nem határozza el addig nem lehet mit tenni. És ha nem sikerül akkor meg jön a "Ezért aztán megérte, soha többet", ami még jobban elbizonytalanítja. De szépen lassan terelgetve biztosan lesz javulás, már persze ha fogékony rá.

[Opcionális:

Valószínű hogy nehezebb eset vagyok tőle, mivel engem sohasem érdekeltek az emberi kapcsolatok, semmilyen szinten. A "szociális" életem is csak egy álca, hogy a közösség ne vessen ki magából. Az emberek egyáltalán nem érdekelnek, már kiskorom óta közömbös vagyok, mindig objektíven ítélem a dolgokat, legyen szó halálról.

Talán úgy lehetne a legjobban szemléltetni, hogy még akkor sem rebbent a szemem, amikor meghaltak a közeli rokonok, szülő. Sosem értettem miért is olyan nagydolog a halál( az emberek saját magukat siratják ). Én tökéletesen érzem magam így, sosem éreztem, hogy nekem olyannak kellene lennem, mint a többi embernek. Inkább csak próbáltam kitalálni miért csinálják azt, amit. Sosem értettem az indulatok, érzelmek által vezérelt "gondokozást", de megtanultam leolvasni az emberekről mit éreznek, mire gondolhatnak, mit okoz ez a viselkedés. Szerintem sokan meglepődnének a környezetemben, ha megtudnák mi is vagyok igazából. Voltak próbálkozásaim kapcsolat kialakítására, de egyszerűen unalmas volt számomra.

Szóval nyugi, a te szempontjaid alapján a gyermeked hozzám képest teljesen normális. ( na persze létezésem lényegtelen számodra, de vannak ilyenek is D: )

(Tudom, nem ezt kérdezte a kedves válaszoló, hogy mi a helyzet velem, csak szemléltetni szerettem volna, hogy vannak az átlagtól még jobban eltérőek, nem sajnálkozás, fényezés az nem kenyerem. De persze úgy is annak fogják tekinteni legtöbben, hiszen senki sem kérdezte. :D )

]

25/F