Gyűlölök otthon lenni, mit tegyek?

15 éves lány vagyok,világéletemben én voltam anyám és nevelőapám szemében a fekete bárány,de nem értem miért.

Idén szeptembertől kollégiumba járok,anyumék elváltak.

Ha hazajövök akkor is csak veszekedés,veszekedés.

A testvérem is kollégista,de ő az ország másik felében.

A bátyám is ezért lett kollégista,mert nem bírta otthon.

Mindenért én vagyok a hibás,kiabálnak velem,persze vannak itt is hullámvölgyek,hogy néha jól kijövünk,de ebből egyre kevesebb van..Azon gondolkozok hogy elköltözök apumhoz,de apumat gyűlölöm.Ott se volt a születésemnél,és nem hitte el hogy az övé vagyok,csak amikor anyumhoz bement,1 nappal a szülés után,és hasonlítottam rá.

Onnantól én lettem a szeme fénye,és nem akar elhagyni..

De annyira gyűlölök otthon lenni,hogy inkább apumhoz költöznék.De akkor a tesóm egyedül maradna anyummal és nevelő apummal...Azt pedig nem bírnám elviselni,hogy egyedül hagytam.A szüleimmel nem tudom megbeszélni,már párszor felhoztam a témát,hogy mindenért minket hibáztatnak,de amit a nevelőapám csinál,ugyanezt vagy rám kenik,vagy anyu nem is törődik azzal,csak amit szerinte mi csinálunk.Erre mindig elgondolkodott,és pár napig emlékezett rá,aztán ugyanez a körforgás tart még mostanig is..Már néha öngyilkos akarok lenni,mert úgy érzem minden az én hibám,meg se kellett volna születnem,sokszor felvágtam már a kezem,de ők sose látták a sebeket..

KÉRLEK SEGÍTSETEK! Nem tudok mit csinálni!

Köszönöm! 15/L