Mit tegyek? A szüleim semmit sem engednek meg, pedig már 14 vagyok.

14 évesen ne is járkálj kint este egyedül! 18 vagyok majdnem, engem már nem tiltanak ettől anyumék, és mégsem megyek még a barátnőimmel sem sötétben! Csak a barátommal megyek sötétben, és a te korodban még én is nehezebben fogtam fel, de nem veszélytelen egyedül kolbászolnod éjszaka..

A hobbikról meg annyit, hogy válassz valamit, ami TÉNYLEG érdekel, és ne menőségből akarj valamit is csinálni.

Mondjuk én a 14 mellé nem a MÁR, hanem a MÉG CSAK jelzőt használnám, de ez magánvélemény.

Találd házi hobbyt, én sem jártam soha különórákra, mások meg igen, de hidd el, nem lettek tőle jobbak.

Próbálj meg otthon fejlődni, tanulj kézimunkát, netről lessed le a trükköket, rajzolj, írj, akármi, nem kell ahhoz kimenni "csavarogni", hogy tudásra tegyél szert.

Öhm, és még ha igazad is van, az miért baj, hogy valaki azért kezd el valamit csinálni, mert az ismerősei is csinálják, és ő is ki akarja próbálni?

Kérdező, szerintem próbáld meg szépen, kereken előadni nekik ugyanazt, mint amit itt le írtál. Mondd meg nekik, hogy unatkozol, szeretnél egy hobbit, de ha nem engednek el erre-arra, akkor adjanak ŐK tanácsot, hogy mi az, amit támogatnának.

Az anyagi okok sajnos nem feltétlenül kifogások, én például szívesen tanulnék nyelvet, de nincs rá keret a családi kasszában, és a táncot is azért hagytam abba, mert nem tudtam kifizetni az órákat. Nézz szét, gyűjts pontos adatokat arról, ami érdekel: hova tudsz járni a közelben, mennyibe kerül, mikor vannak órák, mert lehet, hogy nem is este kell hazamenned róla... Csak ügyesen, nyugisan, tárgyilagosan. ;) Ha tudod, hogy milyen kérdések és kifogások jönnek elő, légy okos, és már előre szedd össze a válaszokat. Állj ki magadért! Egy hobbi mindig jó dolog, akár testi, akár szellemi elfoglaltságot választasz. :)

Figyelj, nem hiszem, hogy csak ilyen-olyan szakkörrel tudnád elfoglalni magad.

Suli után pláne!

Gondolom, csak el vagy fáradva iskola után, még tanulnod is kell, másnapra készülni, pihenni is kellene, rendberakni a szobádat, a szüleiddel is gondolom beszélgettek azért, ha testvéred van, vele is vagy, ezzel simán eltelik a délután.

Tényleg ne járkálj este a városban, otthon van a helyed, mert még kicsi vagy, ha nagynak érzed magad, akkor is.

Gyerek vagy még.

Nem a szakkör, vagy a sport ellen beszélek, csak nekem furcsa, hogy valaki 14 évesen ne tudjon mit kezdeni magával, ha nincs befizetve valami foglalkozásra.

Bármit csinálhatsz, beszélgess anyukáddal, főzzétek együtt a vacsorát, hívd át a barátnődet beszélgetni, játsszál a kistesóddal, ha van, vagy beszélgess a nagytesóddal, persze, ha van testvéred, nevelj cserépben virágokat, súlyzózzál otthon, vagy menj biciklizni, olvass, tanulj nyelvet...

Annyi, de annyi minden van!

Találd már föl magad, értelmes, kreatív fiatal lány vagy, hát találj már ki magadnak valamit!

Nem csak ez a ro.hadt gép létezik, meg a TV!

Válasz olyan dolgot, ahova nem kell este menni. Biztos van olyan hely. S ha nincs akkor válasz olyan dolgot, amit otthon lehet csinálni.

Én is 14 vagyok, de nem akarok menni sehova. Itthon jó. Haza jövök, egyet alszom, tanulok, csak hétvégén és pénteken megyünk el a barátnőimmel délután valahova. Régen én is akartam ide-oda menni, csak azért hogy barátokat szerezzek. De rájöttem hülyeség, mert bárhova mentem meguntam 2 hét alatt és többet nem mentem arra felé sem.

Nos, látom senki nem látja át a helyzetet.

Én hasonló cipőben jártam, így elmondhatom: amíg nem költöztem el 19 évesen a páromhoz, nem változott a helyzet.

Suli után egyből haza, 5 perc késé után már ment a hiszti.

Nem űzhettem semmilyen hobbit mert vagy

- fizetni kell érte

vagy

- későn érnék haza

vagy

-úgysem lennék jó benne

14 évesen már dolgoztam nyári szünetben, az összes fizetésemnek anyám zsebébe kellett vándorolnia, maradéktalanul, mert képes volt utána kérdezni mennyit kerestem. Így ebből sem mehettem sehova, semerre, senkivel.

Barátaim sem nagyon voltak.

A szalagavatómon külön felkért a tanári kar hogy keringőzzek, mert egy gyors próba során kiderült hogy szinte én vagyok az egyetlen az egész évfolyamban aki tud táncolni.

Anyám sem a ruhámat, sem a tánctanárt nem fizette - egy fillért sem -, a ruhámat az igazgató, a tanárt az osztályfőnököm fizette ki.

El sem tudom mondani milyen ciki volt, de ragaszkodtak hozzá hogy én is fellépjek.

Mióta elköltöztem festek, zenélek, sportolok, tanulok.

El sem bírom hinni hogy mikre vihettem volna a jelenlegi érettségimhez képest, ha anyám nem szemétkedik velem (és a félreértések elkerülése végett, nem voltak anyagi gondjaink!)

Sajnos az egyetlen járható út ha csendben szívod a fogad, és kivárod a magad idejét.

Esetleg majd ha tudsz suli mellett dolgozni (már ha engedik, ugye), megpróbálhatsz a saját szakálladra beiratkozni valahova.

Sok sikert :)