Ha nehezebb időket él meg a családotok hogyan lehet mégis megőrizni a lelki egyensúlyunkat, a gyerekek felé nem sugározni a problémákat?

Szia! Beszélj egy pszichiáterrel, lehet, jhogy egy kis pánikbetegség készül felszínre törni, de lehet, hogy csak jövő fóbiád van. Szakembernél kibeszélheted talán magadból, egyébként nem vagy gyenge, attól is függ, hogy kik haltak meg körülötted. Nőkbe amúgyis belenevelik hogy a férfi gondja a családfenntartás, ezzel a beléd nevelt képpel ellentétesen kellett élned. Talán ez billentett ki az egyensúlyodból.

Akik mindig közel élnek a szegénységhez erre nemigen tudnak válaszolni, mert ők sosem omolnak össze, csak élnek, ahogy tudnak. Persze, ha valaki hozzászokott egy bizonyos anyagi színvonalhoz, annak elsőre furcsák a filléres gondok, de minden helyzet tapasztalatot ad, mert tanít. A gyerek pedig nyugodtan láthatja, hogy az életben vannak nehézségek, de megoldódnak. Nem kell túlságosan titkolni. Talán nem is lehet. Ő is megtanul ilyenkor valamit. Lemondani esetleg bizonyos dolgokról, amiknek amúgy sincs nagy jelentőségük. Nem szégyen a szegénység. Alázatra tanít. Meg arra, hogy semmi nem állandó. A jó sem. A rossz sem. Egészség legyen, a többi másodlagos. Legjobbakat nektek!

Kérjél segítséget pszichológustól. Az pedig, hogy a gyerek ne lásson problémát, hülyeség (nyilván nem arra gondolok, hogy rajtuk töltöd ki a feszültséget). Lássa, hogy vannak olyan időszakok, amikor nem olyan egyszerű, de lehet ezeket kezelni, segítséget kérni.

Nézd, Kedves! Lehet, hogy most maradinak fogsz tartani, de én a pszichológiában nem nagyon hiszek. Annyi van ugyanis belőlük, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, de csak azt tudják megoldani, ami nélkülük is megoldódna. Remélem, érted. Adott egy probléma, társul hozzá egy lelkiállapot. A probléma megszűnik. Miért maradna meg a hozzákapcsolódó lelkiállapot? Az érdekes az, hogy vannak emberek, akik a problémát sem negatívumként élik meg. Talán a legelső amit a gyerekeimnek megtanítottam az volt, hogy a dolgok dolgok. Nem jók, nem rosszak. Dolgok. A helyzetek éppen úgy. Persze vannak időszakok, amiket jobb volna "átaludni", de már te is tudod, hogy nincs kibúvó. A másik az, hogy mindig a megélt tapasztalatainkból tudunk gazdálkodni. Jó dolgod volt gyerekként, fiatalként, védett voltál, ezért ért készületlenül az anyagiakban beálló fordulat. De tudod, ilyen mindig is volt. Vagyonok úsztak el máról-holnapra, hatalommal, vagyonnal bíró emberek lettek földönfutókká. Éltek tovább. Hogy összeomlottak volna? Nem valószínű. Pszichológushoz szaladgáltak volna? Arról sem szól a fáma. Hoz az élet ezt is, azt is... Így fogták fel. Egyet káromkodtak, egyet imádkoztak, ki-ki vérmérséklete szerint aztán élték tovább az életet, ami mégsem annyira bonyolult, mint ahogy néha hisszük. Sétálj egy jót néha egyedül és vedd észre a jó dolgokat az életedben. Több van, mint gondolnád. Ölellek így ismeretlenül.

A szakember nem hiszem, hogy sok mindent megold, mivel az anyagi helyzetedet nem tudja megjavitani. Egy kicsit álljáj pozitivabban a helyzetedhez és nem kell azért csüggedni, jajj ezt és ezt nem tudom megvenni, mert ebben a cipõben nagyon sokan járnak. Senki sem tudja, hogy holnap lesz e kenyere.

Kimaradt bocs, ha lehet ne szedjél ideggyógyszert, megrövidíti az életedet pont azért mert a máj alig tudja lebontani annyira erős készítmények vannak.