Ti hogy reagálnátok ebben a helyzetben?

Ez nem normális.

Én nekem ha mondaná akkor azonnal összepakolnék és elmennék. Akkor kiderülne hogy komolyan gondolja vagy csak hülye. De legalább megtudnád a lényeget.

1, vagy rájönne hogy hülye és teperne utánad

2 vagy te jönnél rá hogy soha nem is kellettél neki.

Nekem is volt ilyen.

Te laksz nála?

Sokan ilyenkor visszaélnek a helyzettel,azt hiszik,azért mert te laksz náluk,ők több mindent megtehetnek mint te,nekik szabad,neked meg k.ss a neved.

Ez k.rva nagy önzőség.

Ilyen a veszekedés, ilyenkor nem az érvek súlya a döntő, hanem a mennyisége. Ha pedig az embert támadják, akkor minél gyorsabban le akarja zárni a vitát, ami rá nézve kellemetlen(nem kell vele együtt lennem és el is mehetek).

Nálunk ez úgy megy, hogy a párom évekkel ezelőtti dolgokat hoz fel, amikor már kezd kifogyni a valós érvekből.

A veszekedésnek ezért sincsen semmi értelme, mégsem lehet mindig elkerülni, olyan mint a betegség: Kiadjátok magatokból, kibékültök, és minden rendben.

3 vagyok!

ugyanez!

ő folyton piszkált kis jelentőségű dolgok miatt,nekem csendben hallgatnom kellett

én meg elég nagy kaliberű dolgokat vágtam a fejéhez,

ami az enyémhez képest piskóta volt

ilyenkor neki állt feljebb,volt hogy a távirányítót széttörte a fejemen,hogy k.ssoljak

Hátén meg olyan vagyok, mint a párod. Meghallgatom ugyan, hogy mi a baj velem, de ha éppen valami olyan, amin tudom, hogy nem fogok tudni változtatni, akkor jön a mondat, hogy az ajtó nyitva ha nem tetszik valami.

Nem akarom én a páromat elzavarni. Eszem ágában sincs. Csak és csupán azt akarom vele érzékeltetni, hogy ha már több a rossz, mint a jó, megszokásból ne maradjunk egymás mellett.

Kedves 6 !

Jó tanácsként mondom , ha nem akarod igazán hogy elmenjen a párod akkor ne mondj neki ilyet hogy nyitva az ajtó. Mert ha túl sokszor mondod akkor megteszi. És ha te nem akarod igazán hogy elmenjen akkor magad alatt vágod a fát. Én már jártm így utána meg néztem mint a moziban