Hogyan győzzem meg anyukámat, hogy nem akarok annyi különórát, templomba járni? Meddig kell még azt csinálnom amit nem akarok?

hűűű, minden elismerésen neked!

és, anyukádnak is!

gondolom nem ezt szeretted volna hallani, de csodálatos, hogy ennyit foglalkoznak veled, hogy így megszervezik az életedet, én csak kallódtam tizenévesen, hozzá is szoktam a semmittevéshez, nem is vittem igazán semmire, pedig a képességeim nem rosszak.

viszont megértem, hogy néha pihenni is szeretnél. igen, én is a helyedben a vasárnapi templomba járást próbálnám meg lepasszolni. az úszás lehet, hogy kényelmetlen, de a kövérség és az egészségtelenség még inkább az, szerintem azt ne hagyd abba. viszont a helyedben átgondolnám a zongorát vagy a lovaglást, akármennyire is szereted, ezek tűnnek a legkevésbé hasznosnak, esetleg néha ki lehetne hagyni vagy csökkenteni, ha abbahagyni nem akarod.

anyukád csak jót akar neked, mégpedig nagyon jót, és biztos nehéz, de sokkal többre viheted így az életben, mint a legtöbb ember, akik nem tanultak ennyi mindent és akik hozzászoktak ahhoz, hogy szabadidejükben semmit se csináljanak. lehet, hogy ez most nehéz, de sikeres lehetsz felnőttkorodban, és gondolj bele, panelban minimálbérből tengődni egy életen át, az sokkal nehezebb.

egyébként, nem tudom, hogyan lehetne anyukáddal megbeszélni, hogy épp templomba ne menj, ennyire vallásos a család? mert ha igen, akkor az szinte lehetetlen lesz, a vallásos ember számára a hit mindenek előtt való. talán akkor inkább tényleg vmi szórakoztatóbb dologról kellene lemondanod a szabadidőd javára, említettem a zongorázást és a lovaglást, hacsak nem készülsz zeneakadémiára vagy műlovarnőnek...

Mutass neki egy Marilyn Manson klippet, és mondd meg, h ilyen koncertekre fogsz járni 2 év múlva, ha nem engedi, h egy kis teret kapj a saját (én nem őáltala irányított) személyiséged formálásában.

Vágj olyan dolgokat a fejéhez, amik nyilvánvalóak, h nem tőled származnak, hanem vm felnőtt-től. hátha észreveszi, h más meghallgatja és meg is érti a problémádat, ő nem. Ilyeneket pl.:

- amit neked nem sikerült elérned az életben, azt rám akarod kivetíteni. nem az jó nekem most, ami neked akkor jó lett volna.

- a vallásosság és a keresztények istenének imádata belülről őszintén kell jöjjön. ha én nem érzem ezt, csak belém akarod verni, visszafele sül el a puska, és fiatal felnőtt koromra már ateista leszek. ezért a pokolba jutok. nagyon fogok neked hiányozni, mert te a mennyben leszel.

- Egyszerűen játszd meg, h tényleg nem mész el a különórára. Mit tud csinálni, rádhúzza a fürdőruhát...?

- Gyere a kitűnő bizonyítványoddal, mondván teljesíted a munkád 1OO%-osan. Emelett zongora, tánc, ló, ,13O%, ne akarjon büntetni azért, mert nem hozod a 14O%-ot, mégiscsak emberből vagy te is...

(amúgy az úszás nagyon egészséges, teljesen én nem hagynék fel vele, max ritkábban járnék.)

- Elkezdhetsz hisztizni, paranojáskodni, h az a lány aki sokat úszik, kismellű lesz, és ezt te nem akarod. Ő is az idegeidre megy, miért ne próbálj meg te is az ő idegeire menni.

- na a szerelemről nem is beszélve... mondj olyat, h ha ennyi idős korodban ilyen szoros pórázra fog, nem alakul ki köztetek az őszinte bizalmas kapcsolat, ha majd 1-2 év múlva pasid lesz, teljesen be fogsz kattanni, és aztán akkor nem fog veled bírni, hazugságba fog kényszeríteni, ami senkinek sem jó.

- legyél kegyetlen, és mondd azt, h ez nem szeretet, hanem terrorizálás. Ügyes vagy, és ez miatt szendvedtet. Mondj olyanokat, h ha butább lennél, ügyetlenebb, neadjisten fogyatékos, akkor is szeretnie kéne, és akkor már azzal elégedett lenne, ha nem buknál meg. Most minden frankó, akkor ő miért gondoskodik arról, h így se legyél boldog életvidám? Mert sajna benne van a pakliban, h megcsömörlesz ezektől a fantasztikus délutáni programoktól, amikről sokan csak álmodnak.

Ejjj... de megmondtam.... ezzel kicsit magamnak is tükröt tartottam. ha maj tini lányon lesz egyszer, igyekszem nem így rászállni a szuperképességeire.

Nagyon Hajrá!

ha szeretsz egy lovat, akkor valóban, azt ne hagyd abba, azért nem említettem meg a kutyaiskolát sem.

de hogy szeretsz a zongoratanárral beszélgetni, ne haragudj, de ez innen nézve kicsit komolytalanul hangzik. de elhiszem, hogy így érzed, csak ilyenkor azt döntsd el, hogy mi fontosabb számodra, hogy legyen egy kis szabadidőd, vagy hogy beszélgethess a zongoratanárral?

ha tényleg sokat mozogsz, akkor esetleg megpróbálhatod az úszást leadni, kis kompromisszum lehet cserébe az, hogy megígéred anyukádnak, hogy jobban odafigyelsz az étkezésedre, attól is egészséges maradhatsz.

ha végképp nem megy, és nem engedi, hogy bármiről is lemondj, szerintem akkor se borítsd rá az asztalt vagy sértődj meg hosszú időre, hiszen anyukád tényleg nagyon jót akar neked, és szerintem egészen jól is csinálja. tudom, uncsi hallani, hogy majd hálás leszel érte, de szerintem így lesz. inkább akkor próbáld meg békességben még kihúzni azt a 3 és fél évet, utána meg úgyis azt csinálsz majd, amit akarsz.

irigyellek anyukádért.:)

jó, akkor ha ennyire piszkálja a csőröd ez az úszás, hajts rá erre, hagyd a templomot meg a többit. kezdd el neki mondogatni, hogy csak ezt az egyet nem akarod már csinálni, kitartóan és sokáig, de udvariasan és normál hangon, ne kiabálva. nem hiszem, hogy hamar beleegyezne, de ha elég kitartó vagy, és 1-2 hónapig hajtogatod neki, de napi szinten, esetleg naponta többször, akkor talán egy idő után ő is megunja, és azt is látni fogja, hogy ez nálad nem múló szeszély, hanem tényleg nem akarod már folytatni. viszont ha ezt csinálod három hónapig, és semmi eredménye, akkor tényleg én is azt csinálnám, de nem hisztériával és nagyjelenettel, hanem szép csendesen és magabiztosan, hogy egyszerűen nem mennék el úszni. ha egyedül kell menned, akkor ülj le a parkba vagy teljesen mindegy, ha viszont visznek oda, akkor ülj le ott az öltözőben, és ne öltözz át. ha kiderül, ne idegeskedj, mert te nem hazudtál, hiszen megmondtad hogy nem akarsz úszni. ha megbüntetnek érte, akkor sajnos a büntetést viselni kell, de az úszást nem szabad újrakezdeni, ha egyszer már abbahagytad, hiszen így akkor bármire rá fognak tudni venni egy kis büntetéssel bármikor. ha botrány lenne belőle otthon vagy az uszodában, és ehhez kell a lelkierő, akkor te csak szép udvariasan hajtogassad, hogy te nem akarsz többet úszni. semmi hiszti, mert az gyerekes. lássák, hogy a te akaratodat nem lehet egészen megkerülni, és már elég nagy vagy ahhoz, hogy egy kis beleszólást kérj az életedbe.

viszont ha elkezded ezt, akkor onnantól nem visszakozhatsz, mert ha visszakozol, akkor többet nem fognak komolyan venni, és azt fogja mondani anyukád, hogy igen, ezt már a múltkor is eljátszottad.

Betlindis, tévedés, hogy ez jó a gyereknek, velem is annyit foglalkoztak, meg megszervezték az életemet, egyke gyerek vagyok, detto, mint a kérdező, zongora, meg különangol, engem még külön testnevelésre is járattak! Pedig se béna, se hülye nem voltam ezek nélkül sem. Az egész vége az lett, hogy alig vártam, hogy elmeneküljek otthonról és végre vagy azt csináljam, amit akarok, vagy inkább csak SEMMIT.

Abba is hagytam mindent, "nem lett belőlem semmi" vagy is hát nem az lett, aminek szántak semmiesetre sem, sőt, de előtte évekig csak kallódtam, mert olyan szinten meg volt szervezve előtte az életem, meg rá voltam szorítva mindenre, hogy semmi belülről jövő motivációm nem volt SEMMIRE. De tényleg semmire. Mindent újra kellett kezdenem tanulni (pl. felelősség, időbeosztás stb) a saját káromon.