Hogyan győzzem meg anyukámat, hogy nem akarok annyi különórát, templomba járni? Meddig kell még azt csinálnom amit nem akarok?

Rossz jegyeket nem is szabad direkt szerezni, magaddal tolnál ki.

Tündéri kis lelked lehet, ha annak a híve vagy, h "jó a békesség", én annak a híve lennék, h ne hagyd magad megenni kiskanállal. De ez a feszültség benned vmlyiben irányba el fog sülni előbb-utóbb, ezért lenne jobb, ha nem elnyomnád, hanem folyton-folyton jeleznéd, h gond van, anya tényleg gond van.

Fontos személyiségfejlődési szakaszon mész túl ezekben az években. Ha most úgy alakul, h az elnyomott kis nyuszi leszel, akkor elnymott kis nyuszi leszel később is egy párkapcsolatban is, a tőled butább főnököd alatt is, stb.

Ne becsüld alá a szabadakarod érvényesítésének a fontosságát! Értesd meg magad. "már próbáltam, de nem volt értelme." <--- próbáld tovább, ne add fel.

A zongorát ne is hagyd abba:) Anyukám abbahagyta,most már nagyon bánja.

(csak azért írom hogy nehogy az legyen a vesztes)

Azok a gyerekek, akik ennyire le vannak terhelve, azokból semmi nem lesz. Pontosabban lesz valami, boldogtalan ember.

Már az oviban is angolt tanítanak, amikor még írni sem tudnak, akkor ez a sok különóra és pont a legfontosabbra, a gyermekkorra, a gyerekkorra és a tinikorra nem jut idő. Az ilyen leterhelt gyerekek antiszociálisak lehetnek, ráadásul mondom, boldogtalanok lesznek. Önálló személyiségük nem fog fejlődni, hiába tud sok mindent, semmihez nem ért.

Az ember egészséges személyiség fejlődését nem csak a szülő, hanem a csoporttársai is meghatározzák.

Az olyan szülők, akik így leterhelik a gyereküket, csak a sajár frusztrációjukat vezetik le a gyereken. Hogy majd ő, majd belőle, na majd meglátja az utca, hogy az ő gyereke. És akkor csak saját magára gondol a kedves szülő, a gyerekére nem.

Ez pszichológia (sok baromság van a pszichológiűban), de ebben van igazság.