A közös gyerekfelügyelet mennyire akadályozza a későbbi párkeresést? Mennyire tolerálja az ilyet az új pár?

Nem tudom, de ha a páromnak problémája lenne a dologgal, akkor nem lenne a párom.

Sok múlik a körülményeken. Ha az új párt teljes jogúan befogadják ilyenkor, azaz besegít a tanulásba, egyszer-egyszer ő megy a gyerekért, együtt játszanak stb., akkor szerintem nagyon keveseknek jelentene gondot. Ez akkor szokott feszültséget okozni, ha akár az anyuka, akár az apuka a párját levegőnek nézi, ha ott van az előző kapcsolatából származó gyerek.

Nem teljesen értem a kérdést: melyik fél új párjáról van szó?

Én értem a kérdést. Olyan párt kell keresni aki elfogadja a helyzetet. Ezt jó az elején tisztázni, mert később nagy gondok lehetnek ebből, és általában a gyerek issza meg a levét, ha a szülő már szerelembe esett azzal a valakivel aki nem tud beilleszkedni a helyzetbe. Ha az új párod elfogadja a szitut, akkor legalább tudod hogy intelligens.

13:13-assal értek egyet. Az utána válaszolóval nem. Mi az, hogy nem érdekel az új párod? Akkor ne gyere össze senkivel, foglalkozz csak a gyerekeddel. Az új párnak is kijár a figyelem, persze úgy, hogy a gyerek sem látja ennek kárát. Persze ehhez egy normális új pár is kell, aki nem féltékenykedik, és elfogadja ezt a szitut. Aki meg nem fogadja el, az járjon olyannal, akinek nincs gyereke. Sztem az apának/anyának a legnehezebb ilyenkor a dolga, hogy egyensúlyt tudjon teremteni a gyermek és az új pár között. Ha már túl vannak az ismerkedési szakaszon, igenis be kell vonni az új párt a közös programokba. Nekem ez a tapasztalatom. Nem lehet azzal lerázni az egészet, h nekem van egy gyerekem, ezért Te kevesebb figyelmet fogsz kapni, és vagy elfogadod, vagy nem. Ez a könnyebb megoldás, és ráadásul másra hárítja a felelősséget. Ha megszületik a babánk, én nem szeretném, ha a párom úgy érezné, kevesebb figyelmet kap. Persze, más lesz az életünk, de akkor sem kell a másikat elhanyagolni. Ez vonatkozik a kérdezett szituációra is, szerintem.