Ha nagy anyagi különbség van a pár két tagja között, azt hogy lehet megoldani?
A párom közel tízszer annyit keres, mint én. Ez pedig rengeteg problémát okoz. Félig-meddig együtt élünk: együtt lakunk, de nincs közös kassza. Ő nem akar eltartani, és én sem akarok kitartott nő lenni.
Viszont már egészen kis dolgoknál nehéz helyzetbe kerülök: ha elmegyünk vásárolni, én nézem az árcímkéket, és igyekszem a lehető legolcsóbb terméket venni, ami még elfogadható minőségű. Ő viszont azoknak egy jó részét nem hajlandó megenni, mert azt mondja, nem azért tanult és dolgozik sokat, hogy teszkós akármit egyen. Ebben egyébként tulajdonképpen igaza van, én se azt venném, ha megengedhetném.
Így viszont nem igazán tudunk közös nevezőre jutni, és ez még csak egészen apróság. De minden téren megjelenik: én vidékre vonattal szoktam utazni, de ő nem hajlandó vonatozni, sőt a 6-os úton se hajlandó közlekedni, ha a szüleimhez megyünk, csak pályán. Így persze sokkal többe kerül az út, amit viszont én nem akarok kifizetni, merthogy nekem teljesen jó lenne a vonat is. De annak végképp nincs értelme, hogy ő egyedül autózik, én meg vonatozom.
A megjelenésünkről is lerí a különbség, ha az ember egy kicsit jobban megnéz minket: nekem innen-onnan örökölt, illetve olcsón vett, ráadásul régóta hordott ruháim vannak, ő viszont minőségit vesz magának, amiről ez persze nyilván látszik is.
Most jön a karácsony, plusz a névnapja, és komoly gondban vagyok, mit adhatnék neki. Beszélgettünk erről, mert apukája megkérdezte, mit adjon neki, és hangosan gondolkozott a jelenlétemben. Arra jutott, hogy igazság szerint nincs szüksége semmire, mert mindene megvan, ami kell, ami meg még nincs, az túl nagy értékű dolog ahhoz, hogy ajándékba kérhesse.
Én haszontalan ajándékot nem akarok neki adni, mindenkinek igyekszem olyat találni, amire tényleg szüksége van, vagy tudom, hogy vágyik rá. De nála egyszerűen nincs ilyen! És ha nem lennék már így is eléggé tanácstalan, véletlen hallottam, hogy mondta a húgomnak, hogy mennyire örül, mert nagyon találó ajándékot sikerült kitalálnia nekem, aminek nagyon fogok örülni. Eddig még csak-csak nyugtatgattam magam, mert ő azt mondta, hogy nem jó ajándékozó, és erre mondtam, hogy ne parázzon, engem könnyű megajándékozni, egy pár fülbevalóval nagyon nem lőhet mellé (ez amúgy is szinte minden nőnél abszolút jolly joker-ajándék), de ezek után már teljesen kétségbe vagyok esve, hogy mit tegyek.
Ja és hogy a helyzet még nehezebb legyen, most karácsonyig külföldi kiküldetésen van, ezért csak hétvégén találkozunk. Így arra is minimális az esély, hogy véletlen elpöttyent valamit, hogy ezt vagy azt szeretne, mert alig vagyunk együtt, és amikor igen, akkor sem a mindennapi dolgokkal foglalkozunk, hanem leginkább utazunk.
Van valaki még hasonló helyzetben? Hogy lehet ezt kezelni? Egyszerűen felőröl, hogy a legkisebb dolgokból is, amikről eddig nem is álmodtam volna, megoldhatatlannak tűnő problémák lesznek. (hogy arról már ne is beszéljek, hogy rögtön megjelentek a rossz nyelvek, akik szerint a pénzéért vagyok vele, ami eszméletlen rosszul esik)
Azon túl, hogy megpróbálok én is jobban keresni, milyen megoldás van még erre?
válasza:Ha főzől neki, beleszállhatna néha, hiszen tudja, milyen anyagi körülmények között élsz.
De egyébként a kommentedből azt látom, beállítottad őt egy gazdag, magától elszállt embernek, közbe meg sehol semmi. Nem kéri el a benzinköltséget, semmit.
Egyszerüen te nem érzed magad elégnek számára.
Ezt meg sűrgősen küzd le és változtass a beszűkült látásmódodon, mert ez lesz a kapcsolat veszte.
válasza:Hát én is megkérdezném, hogy miért is vagytok együtt?
Sőt azt is, hogy hol jöttetek össze, ha ennyire mások vagytok?
Nem utolsó sorban sz is lényeges kérdés, hogy MIÓTA vagytok együtt? (Össze is költöztetek?)
Valahogy úgy érzem, nem lehet még hosszú ez a kapcsolat, ha ennyire parázol. Az is érződik, hogy nem nagyon beszéltetek ilyesmikről a pároddal.
Talán megbeszéltétek, hogy külön kassza, stb, és ez jó mindkettőtöknek. De lehetséges, hogy annyira jó anyagi helyzetben élt egész életében, hogy semmi fogalma nincs a pénz beosztásáról, és hogy egyáltalán meg kell gondolni neked, hogy mire is költöd.
Ajándék: AZ élmény ajándékozást én is díjazom...! Egy próba lesz ez kettőtök között. Ha nem tetszik neki, akkor itt az ideje, hogy beszéljetek...
Megértelek, hogy parázol az ajándékozás miatt. Én még nem gazdag pasinál is parázok emiatt, hisz nem tudom mihez van szokva...
Na de. Én ezt nem bírnám sokáig a helyedben. Engem ez nagyon nyomasztana. Attól még, hogy valaki tanult, szorgalmas és okos, nem biztos, hogy jól keres. És aki jól keres sem biztos, hogy akkora ész. Ez rossz érv volt tőle...
Na mindegy. Én egész egyszerűen megkérném, hogy te nem tudsz többet költeni, ezért vagy alább adja ő is, és lesz sok közös program, vagy pedig keressen egy (ki tudja mi módon) meggazdagodott szőkét.
Azt hiszem, a benzinpénzt félreérthetően írtam le :)
Szóval ő nem kéri, sose kérte el. Csak szerintem az lenne igazságos, ha ilyen esetben felesben fizetnénk az útiköltséget. De nem tudom neki kifizetni, ezért zavar a dolog, nem miatta :)
válasza: válasza:A pároddal nem az a legfőbb baj, hogy jól keres, hanem hogy sznob.
Az én párom is jól keres, és ő jólétben is nőtt fel (külföldi), én meg mindenért, amim van, megszenvedtem. Ennek ellenére nem szégyell felülni a buszra/vonatra Pesttől a szülővárosomig, ha Magyarországon vagyunk, és nem veszünk össze azon, hogy milyen minőségű ételt vegyünk, mert a 100 és az 1000 forintos sajt között van átmenet. Nem szégyellem magam attól, hogy nem milliós ajándékot adok neki, hanem inkább olyat, ami kedves, kézzel készített, vagy éppen szüksége van rá (pl. idén megemlítette, hogy mennyire szeretne egy meleg pulóvert...), és az ő számára sem a pénz az első szempont ajándékválasztásnál, hanem az, hogy boldoggá tegyen, akkor is, ha engem mondjuk egy 3 eurós bizsu fülbevaló tesz boldoggá...
válasza:Igen, valószínűleg a saját félelmeim vetítem ki. De egyszerűen nem tudok mit kezdeni a dologgal, sosem voltam még ilyen helyzetben. Neki ez nem okoz problémát, nem is nagyon merem elmondani, magamban rágódom, hogy mi lenne a megoldás, mert ez a felállás zavar. Éltem már olyan kapcsolatban, ahol hosszabb ideig eltartott az akkori barátom, és iszonyatosan zavart. Igaz, ott utána fordult a kocka és ő volt sokáig munkanélküli, amikor én tartottam el. Ezzel kiegyensúlyozottá vált a dolog. Ettől függetlenül utáltam, hogy minden kiadást hússzor meg kell gondolni, mert nem a saját pénzem költöm.
Négy hónapja vagyunk együtt, és akkor rögtön össze is költöztünk. Jó ötletnek tűnt. Illetve jó ötlet is, mert így relatíve sokat tudunk együtt lenni.
Az előzmény annyi, hogy még az egyetemen ismerkedtünk meg, ahol ugye nem volt különbség, mindketten csóró egyetemisták voltunk. Aztán én váltottam, bölcsészkarra. Belőle meg szoftverfejlesztő lett, és ráadásul nagyon jó! Emiatt keresett is, és meg is fizetik (könnyen kér bármennyit béralkun, ha nem kapja meg, másnap minimum öt helyre mehet interjúzni). Én viszont tökmindegy, mit csinálok, mennyire vagyok jó, a bértábla maximálja a fizetésem.
Nem gondolom, hogy annyira mások lennénk, sőt még soha nem találkoztam olyan emberrel, akivel ennyire összeillünk. És ha végiggondolom, senkit nem szerettem még így, mint őt. Ő az első, akinél kétely nélkül érzem, hogy vele akarok maradni, a felesége akarok lenni, és azt akarom, hogy ő legyen a gyerekeim apja. Nyilván ez megalapozatlannak tűnik, talán az is. De elég régóta ismerjük egymást és rengeteget beszéltünk már ilyen dolgokról, csak egyszerűen most jöttünk rá, hogy tulajdonképpen akár együtt is csinálhatnánk.
Nem azért nem írok a kapcsolatról, mert nem jó vagy nincs, hanem mert az egyáltalán nem problémás. Egyedül a pénz frusztrál.
Az ajándékkal sem az a problémám, hogy ő drágábbat fog venni (szinte biztosan így lesz, ez a helyzetünkből adódik), hanem az, hogy nem érzem, hogy valamire szüksége lenne, amit megadhatnék neki. Mondjuk a közös program ilyen, csak amúgy is sok közös programunk van, ha itthon vagyunk hétvégén, akkor ha más nem, elmegyünk egy múzeumba, még szerencse, hogy jó sok van :) De azért remélem, hogy ha ilyesmit kap, akkor értékeli, csak kicsit úgy érzem, hogy ez inkább azoknál a pároknál lehet jó, akik egyébként nem nagyon mozdulnak ki.
válasza:Csak átfutottam a kommenteket, de szerintem sem teljesen jó ez a kapcsolat. Egy kapcsolatban természetesnek kelljen lennie, hogy ha a egyik fél jobban keres, akkor a másiknak kicsit jobban besegít és nem szigorúan fele-fele minden. Később aztán meg a házasság idején tényleg nem számolák a kereseteket. És ha Te GYESen leszel és keresel havi 30000 Ft-ot? A babával való törődést nem lehet pénzben kifejezni.
Karácsonyra pedig az élményen kívül még adhatsz neki valami fényképes ajándékot. Az nem túl drága viszont személyes, ennél fogva nem is lehet pénzben kifejezni az értékét. Tehát egy közös fényképekből összeállított fotókönyv (3-5000 Ft), fotós naptár (4000 Ft), fotós bögre v söröskorsó (1500 Ft) stb.
válasza:Így már más a helyzet. Kertelés nélkül kimondva: te vagy a h*lye.
Miért gyártasz magadnak problémát, ha nincsen?:D
Nem értem miért csodálkoznak a nők, ha bonyolultnak gondoljuk őket - főleg egy ilyen kérdés után:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!