Nem számít a pénz párválasztásnál. De ennyire ne számítson?

22 éves lány vagyok,kialakulóban volt a kapcsolatom egy nálam 10 évvel idősebb elvált,egygyermekes férfival. Mindez engem nem zavart,elfogadtam a helyzetet,a férfi tetszett,megnyerő volt számomra, nem is szerettem volna bővebben az életébe ásni magam az elején,az érzelmi síkra fektettem a hangsúlyt,mással nem foglalkoztam. Lassan azonban kiderült,hogy nagy általánosságban egy fillérje sincsen, munkahelye szintén nincs,mert ő nem megy el dolgozni, ő nem fog 60 ezerért 3 műszakban dolgozni.Na erre húztam a számat már. És persze arra hivatkozott,ki lenne a gyerekkel, meg ez nem neki való élet,hogy gürizzen egy gyárban. Érdekes, az exfelesége dolgozik, a mai világban ki adná fel a megélhetését azért,hogy az ex dolgozhasson,aki megcsalta,és akivel utálják egymást? Tehát a pénzt mindig valahogy,valahonnan előteremtette,jobb,ha nem tudom honnan,de tele volt hitelekkel, albérletben élt,ami valóban nem elítélendő,de mikor jelentősebb összegre tett szert(százezrek) eljátszotta, elkártyázta.Ahelyett,hogy az életét rendezte volna,mert tudta volna ebből. Idővel ott tartottunk, hogy annyi pénze nem volt, hogy tankoljon, tőlem kért,aki tanulok,és a szüleim támogatnak, mondván visszaadja, persze az elején elhintette,hogy ő nőtől egy forintot se fogadna el, na ez az eset sem egyszer történt mégis meg.Úgy gondoltam ilyen hozzáállás után, nem szorulok egy ilyen emberre,aki csak visszahúz.Ez belejátszott abba,hogy megszakítottam vele a kapcsolatot,mert zavart az életfelfogása e téren, a Carpe diem felfogás talán már nem az ő körülményeihez illene.Néha rosszul érzem magam emiatt,hogy elítéltem,mert amúgy jó ember volt, de hosszútávon nagyon zavart volna. Vajon jól döntöttem? Ti hogy kezeltétek volna a helyzetet? Tényleg nem azt várom egy férfitól, hogy bmw-vel járjon,de azért legyen felelősségtudata...