Hogyan lehet elviselni a párom családját? Hogyan tudnám elfogadni, hogy részei lesznek az életemnek?

Tömören szeretném megfogalmazni az egyébként nem egyszerű dolgot. Sajnos akaratomtól függetlenül nem alakult jól a viszonyunk a barátom semelyik családtagjával sem. Előttem egy ideig jópofiztak, majd kezdtem visszahallani dolgokat, aztán már a szemembe is megmondták, hogy megtesznek mindent azért, hogy ne legyünk együtt a párommal. Sok sértés érte őt is, illetve engem is. Előttem is már rossz viszonyuk volt a barátomnak a családjával, de igazán rosszra csak kb. fél év együttlét után fordult - ekkor mentünk a gyámhatósághoz. (Még csak 17 éves volt.) Az anyja nem engedte, hogy elmenjen onnnan, a helyzet nagyon elmérgesedett. Végül odáig fajult, hogy nem látogatott haza. (Sok információ tartozna még ide, pld. milyen körülmények között élnek és milyen életstílusban, de a lényeg, hogy ők megelégednek egy kevésbé igényes életmóddal, csak legyen alkohol és cigaretta és mulatós zene, addig minden rendben van. A mi családunk viszonylag konzervatív és művelt, csak úgy, mint a barátom nagyszülei.)

1,5 után megint el kezdett hazajárogatni. Először csak a kocsiját kérték el, majd neki kellett fát vágnia, pénzt kértek el, egyre több minden történt - mindez a hátam mögött. Teljesen véletlenül tudtam meg a mamájától ezeket. Természetesen rosszul esett, hogy nekem ezeket nem mondja el és hogy ebből megint viták keletkeznek. Rengeteg összetűzésünk van, mert ő ragaszkodik hozzájuk, annak ellenére, hogy hogy bántak vele és én ezzel nem tudok megbékélni. Nagyon elszomorít, hogy én próbálom felhívni a figyelmét ezekre, miközben ő mindezt uszításnak vagy ellenségeskedésnek veszi (persze eddig az ő családja nem fogadott el engem...).

Nem tudom magam arra kényszeríteni, hogy mindent csak nyeljek le, amit a fejemhez vágtak és vágjak jóképet mindenhez. Pedig nem mondhatom azt, hogy ne menjen ki hozzájuk... Előre rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy majd egyszer az ő gyermekét tartva a kezembe beállítok és úgy bánnak vele, mint egy ismőrük gyerekével (akibe alkohol akartak iktatni és úgy megnyavarták, hogy 5 perces bömbölés szólt karácsonyi zene helyett a vacsoránál). Borzalmas érzés, hogy a párom biztonságban tudna egy gyereket mellettük. Ő nem hajlandó megérteni, pedig ott nőtt fel és őt is bántották eleget, hogy én nem szívesen tervezném meg így az életemet előre.

Mivel ő nem hajlandó semmiféle kompromisszumra, tudna valaki segíteni, aki hasonló helyzetben van? Hogyan tudnék nem ezzel foglalkozni, könnyedebben és nem idegesen kezelni ezt az egész ügyet? A barátomra ilyen téren nem számíthatok - a tipikus 'megszoksz vagy megszöksz' esete. Nekem az előbbit kell választanom. Segítenétek, hogy ezt mégis hogyan tudnám elrendezni magamban?

Köszönöm előre is!