Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan lehet elviselni a...

Hogyan lehet elviselni a párom családját? Hogyan tudnám elfogadni, hogy részei lesznek az életemnek?

Figyelt kérdés

Tömören szeretném megfogalmazni az egyébként nem egyszerű dolgot. Sajnos akaratomtól függetlenül nem alakult jól a viszonyunk a barátom semelyik családtagjával sem. Előttem egy ideig jópofiztak, majd kezdtem visszahallani dolgokat, aztán már a szemembe is megmondták, hogy megtesznek mindent azért, hogy ne legyünk együtt a párommal. Sok sértés érte őt is, illetve engem is. Előttem is már rossz viszonyuk volt a barátomnak a családjával, de igazán rosszra csak kb. fél év együttlét után fordult - ekkor mentünk a gyámhatósághoz. (Még csak 17 éves volt.) Az anyja nem engedte, hogy elmenjen onnnan, a helyzet nagyon elmérgesedett. Végül odáig fajult, hogy nem látogatott haza. (Sok információ tartozna még ide, pld. milyen körülmények között élnek és milyen életstílusban, de a lényeg, hogy ők megelégednek egy kevésbé igényes életmóddal, csak legyen alkohol és cigaretta és mulatós zene, addig minden rendben van. A mi családunk viszonylag konzervatív és művelt, csak úgy, mint a barátom nagyszülei.)


1,5 után megint el kezdett hazajárogatni. Először csak a kocsiját kérték el, majd neki kellett fát vágnia, pénzt kértek el, egyre több minden történt - mindez a hátam mögött. Teljesen véletlenül tudtam meg a mamájától ezeket. Természetesen rosszul esett, hogy nekem ezeket nem mondja el és hogy ebből megint viták keletkeznek. Rengeteg összetűzésünk van, mert ő ragaszkodik hozzájuk, annak ellenére, hogy hogy bántak vele és én ezzel nem tudok megbékélni. Nagyon elszomorít, hogy én próbálom felhívni a figyelmét ezekre, miközben ő mindezt uszításnak vagy ellenségeskedésnek veszi (persze eddig az ő családja nem fogadott el engem...).


Nem tudom magam arra kényszeríteni, hogy mindent csak nyeljek le, amit a fejemhez vágtak és vágjak jóképet mindenhez. Pedig nem mondhatom azt, hogy ne menjen ki hozzájuk... Előre rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy majd egyszer az ő gyermekét tartva a kezembe beállítok és úgy bánnak vele, mint egy ismőrük gyerekével (akibe alkohol akartak iktatni és úgy megnyavarták, hogy 5 perces bömbölés szólt karácsonyi zene helyett a vacsoránál). Borzalmas érzés, hogy a párom biztonságban tudna egy gyereket mellettük. Ő nem hajlandó megérteni, pedig ott nőtt fel és őt is bántották eleget, hogy én nem szívesen tervezném meg így az életemet előre.


Mivel ő nem hajlandó semmiféle kompromisszumra, tudna valaki segíteni, aki hasonló helyzetben van? Hogyan tudnék nem ezzel foglalkozni, könnyedebben és nem idegesen kezelni ezt az egész ügyet? A barátomra ilyen téren nem számíthatok - a tipikus 'megszoksz vagy megszöksz' esete. Nekem az előbbit kell választanom. Segítenétek, hogy ezt mégis hogyan tudnám elrendezni magamban?


Köszönöm előre is!


2013. jan. 15. 11:18
1 2
 11/15 A kérdező kommentje:

A törődést nem erre értettem, a tanács nem feltétlenül törődés. Hanem ha valaki kedveskedik neki, akkor azt mondja, hogy neki erre nincs szüksége. Tehát nem fogadja el.


Egyébként nem azért jár ki, mert hiányoznak neki, hanem náluk van egy udvar, ahol gyerekkora óta ügyködött. Eddig elvették mindentől a kedvét, most hogy a sarkára állt és békén hagyják (ilyen szempontból), nyugodtan tud ott babrálgatni akármivel.


Engem az zavar, hogy hagyja magát kihasználni, miközben engem még mindig nem fogadnak el. Természetesen ez zavar. De ha ennyire akarja, akkor nekem ezt valahogy csak el kell fogadnom. Ezt nem tudom, hogyan.

2013. jan. 15. 11:56
 12/15 A kérdező kommentje:

Ja, a szülei elváltak, 4 gyerek van 3 apától, szóval az apja nem játszik nagyon közre ebben az egész dologban. Nem is láttam még őt soha.

Nagyon súlyos sérülései vannak gyerekkorából, amiket elég nehéz orvosolni, nem hogy nekem. Amellett, hogy el kell tűrnöm, hogy piszkálnak és ócsárolnak vagy engem vagy másokat, még egyben pszichológust is játszom, mikor kezelhetetlenné megy át a barátom.


Én mindezt vállaltam,de most van egy mélypontom, amiből ki szeretnék mozdulni. Ezért fordultam ide.

2013. jan. 15. 11:58
 13/15 anonim ***** válasza:
81%

Nem véletlen van a régi mondás, hogy nem a férfivel, hanem az egész családjával házasodsz. Ma divat az ellenkezőjét állítani, de ez egész egyszerűen nem igaz.

Ha nem bírod elviselni a családot, akkor okosabb lehet megszökni. Már csak azért is, mert ha most nem teszed meg, megteszed öt vagy tíz év után, csak akkor már egy-két gyerekkel sokkal nehezebb dolgod lesz.

2013. jan. 15. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:
Igen sok minden kavarog a fejemben, az említett 5-10 év múltával kialakult események is. Ha kérdezem, hogyan tervezi, akkor nekem azt mondja, amit hallani szeretnék, míg egy közös ismerősünknek teljesen mást állít. Nem tudom, hogyan kezelhetném ezt, hogy megbízzon bennem annyira, hogy velem is ossza meg a gondolatait, ne csak kényszerből válaszoljon, hogy picit megnyugodjak.
2013. jan. 15. 12:04
 15/15 anonim ***** válasza:
81%

Áh, ez már meghalt amikor a párod azt mondta hogy megszoksz vagy megszöksz.MI az hogy nincs kompromisszum?

Hagyd el, mert amíg csak ti mentek amikor mentek még jó....de majdamikor beállítanak az egész retyeputy a mulatószenével babátlátogatni, azt viseld majd el.

Ne kínozd magad! A párod ezen a téren sajnos nem fog változni.

2013. jan. 15. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!