Szerintetek hol a határ a segítőkészség és a kihasználás között?

Szerdán államvizsgázom, de a suli mellett nyolc órában dolgozom. A hét első felére kivettem szabadságot, hogy fel tudjak készülni. A húgommal együtt élek (egyelőre), aki a sok tanulnivalóra, vizsgára hivatkozva velem iratná meg a maradék beadandóit.Ma például megjöttem du. a munkából ő egész nap itthon volt, tanult, de arra nem volt képes, hogy levigye a szemetet, amit kikészítettem, hogy vigyen le, nekem kellett bevásárolni pedig gyalog két perc a bolt, patront venni a nyomtatóba, hogy nyomtatni tudjon.Ő evidensnek vette, hogy ezek után két órát szenvedek a beadandójával,pedig nekem is tanulnom kellene.Én már ezt a kihasználás csúcsának éreztem. Szerintetek hol a határ? Bocs, hogy kicsit hosszú lett.