Ti megtudnátok a férjeteknek bocsájtani, ha megütne, ha igen, akkor hogyan? Nem szeretnétek ki belőle?

Ez a körülményektől is függ. De alapvetően nem. Nem ősemberek vagyunk, a konfliktusokat nem ököllel rendezzük, hanem szavakkal. Legfeljebb olyan helyzetet tudok elképzelni, ahol valamiféle mentális betegség is közre játszik, tehát ha nem tehet róla, de azért egy bizonyos ponton ilyenkor is mérlegelnék, hogy a testi épségemet folyamatosan kockáztatom kell-e.

Viszont ha dühből, féltékenységből, vagy más, hasonló okból verne, azt nem viselném el. Úgy vagyok vele, hogy egyszer (de tényleg csak EGYSZER) mindent meg lehet bocsájtani, de többször nem. Volt ilyen párom, megütött, utána mélységesen megbánta állítása szerint, megmondtam neki, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom, különben vége köztünk mindennek. Fél évvel később újra megtette, még aznap ott is hagytam, bármilyen nehéz is volt a döntés, de tisztelem magam annyira, hogy nem maradok benne egy ilyen kapcsolatban.

Soha, semmilyen körülmények között nem bocsátanám meg. És igen, egyik pillanatról a másikra szeretnék ki belőle. Egyetlen egyszer volt a házasságomban erre utaló jel, rálökött az ágyra az exem. Még aznap cuccoltam a gyerekkel és leléptem.

Nem élek együtt valakivel, akitől félek. Kizárt.

Én megpróbáltam, nem ment. 6 év együttlét után ütött meg, 1 éves volt a kislányunk. Elég csúnyán veszekedtünk, én is a fejéhez vágtam dolgokat amiket nem kellett volna, erre felpofozott. Tudtam, hogy bánja, előtte tényleg semmilyen jel nem volt rá, és valahol elhittem, hogy nem fog többet megismétlődni, ő éppúgy csalódott magában, mint én benne. De hiába próbáltuk megbeszélni, "elfelejteni", mikor volt valami vélemény különbségünk mindig eszembe jutott, ő meg egy idő után elkezdte az csinálni, hogy rám hagy mindent, csak ne vitatkozzunk, ne jusson egyikünk eszébe sem a pofon. 1,5 év múlva váltunk el, megbeszéltük, hogy ennek így semmi értelme, nem tudunk semmit megbeszélni, csak elélünk egymás mellett, inkább kezdjük mindketten tisztalappal.

Szóval én próbálkoztam, de nem tudtam magam túltenni rajta. Megtört bennem a bizalom. A házastárs feladata az is, hogy biztonságot nyújtson, legyen egy ember akivel bár vannak vitáink vakon meg lehet benne bízni. Na ez nálunk elmúlt.

Nálunk az lenne a baj, hogy alapvetően én vagyok az idegesebb, a hirtelen haragú. Ha megütne, akkor szerintem annyira begurulnék, hogy nekiesnék valamilyen tárggyal és addig ütném, amíg egyben van a tárgy, aztán szakítanék. :(

20L

A a volt férjem elég agresszív volt, tudtam kezelni, de azt is tudtam, hogy bármikor oda juthat egy veszekedésnél, hogy megüt.

A válás előtt nagyon megütött, aztán a válásnál agyba főbe vert a gyerekek előtt. Ahol az agresszivitás ilyen formában megnyilvánul, ott van alá-főlé rendelt szerep, az agresszor, sakkban tartja a másikat.