Csak az én életem ennyire rossz?

Nézd. Egy valamit tudok. A férjed sosem fog megváltozni, és sosem fog szeretetet adni neked. Ha meg is ütött ezentúl ez is könnyebben fog menni. Tudom, mert én is átéltem. Én is azt hittem szeretem, és a lányom miatt nem léptem. Reméltem hogy jobb lesz, hogy változni fog, hiszen minden verés után megígérte hogy soha nem üt meg, hisz szeret. De e csak a következő pofonig tartott. Jó magam is még 50 kilós sem voltam míg a férjem 100 kilós volt. Ha ivott akkor simán a falhoz csapott, mert én gyenge voltam hozzá képest. Egy kollégám mondta menjek el, és tanuljam meg az Aikidó önvédelmet. Elmentem. Végül egy kikapcsolódás lett. Végül szép lassan megtanítottak arra hogy miképpen védjem meg magam akár egy részeg 100 kilós embertől is. Évek alatt szinte berögzült a gyakorlat. Szép lassan öveket szereztem, de ez nem érdekelt. Csak az hogy megtudjam magam és a lányomat védeni. Egyik nap a férjem megint megakart verni, de akkor már elegem lett. Amikor felemelte a kezét hogy megüssön, megvédtem magam. Még én is nehezen hittem el, hogy a begyakorolt mozdulatokat ilyen könnyen lehet alkalmazni. A pofon helyett a férjem a földön volt. Amikor újra a földön találta magát kicsavart kezekkel akkor tudtam hogy erős vagyok. Már nem félek tőle, már nem szeretem. Meg is mondtam neki hogy ha még egyszer megüt, eltöröm a kezét. Később elhagytam. Elváltam tőle. Azóta nagyon bánom hogy évekig reménykedtem abban hogy szeretni fog, és nem léptem már az elején. Egy valami mégis jó volt. Az agressziója miatt kezdtem el az Aikidó-t.

Szóval kedves kérdező. Változni nem fog a férjed. Vagy azt csinálod amit én, vagy kilépsz a házasságból minél előbb, vagy tovább tűrsz. De akkor ne panaszkodj. Akkor nincs miért panaszkodnod, hiszen te neked is jó így.

Egyébként újra férjhez mentem, egy olyan férfihez aki fekete öves és soha egyszer nem ütött meg. Ő bizony szeret, és ki is mutatja..de nem az öklével.

ha van hova mennetek akkor lépj

pakolj és menjetek

lehet szűkösebben éltek majd, de legalább normálisan

mire vársz, arra hogy majd a gyerek előtt ordibáljon veled vagy verjen szét, ezzel is traumát okozva a kisfiadnak

ez nem szerelem részedről, hanem megszokás

majd szereted messziről

Bánt szavakkal és tettel, és még együtt vagytok?

Ne haragudj, de meg is érdemled a sorsod, csak a pici fiút sajnálom.

Furcsán gondolkodsz...