Ha nem járok bulizni és nincsenek barátaim, akkor "szar" az életem?
válasza: válasza:én is ilyen vagyok, bár nem mindig vagyok megelégedve ezzel az élettel.
21L
válasza:én is ilyen vagyok, és nem tudom eldönteni, hogy "szar-e" az életem vagy nem. Mert ha annak gondolom, akkor nem tudom eldönteni, hogy azért gondolom így, mert mások, a környezetem ezt érezteti velem.
Például:
távoli rokonok voltak nálunk karácsonykor, a csajszi olyan 30 éves és nem igazán ismerem, legutóbb szerintem 2 éve láttam. Én egyetemista vagyok, 3. éve. És nagyjából ez a beszélgetés zajlott le:
- És szereted az egyetemet?
- Aha.
- Van sok barátod?
- Hát nem olyan sok.
- Pasid van?
- Nincs.
- Szoktál járni bulizni?
- Áá nem, én nem vagyok az a típus.
- És kocsmázni?
- Nem.
- Nem szoktál inni?
- Nem.
- Soha?
- Soha.
- Nem is voltál még részeg?
- Hát nem.
- Inkább otthonülős típus vagy?
- Aha.
- Színházba sem szoktál járni?
- Nemigazán...
Szóval miután így kikérdezett, legszívesebben elsüllyedtem volna, mert minden egyes válasz után láttam, hogy egyre jobban leír, és egy senkinek sem tart.
Igazából én így is elégedett vagyok az életemmel, egyetlen dolog van, amire tényleg vágyom, az az, hogy legyen egy pasim...
És minél idősebb vagyok és nincs pasim, annál szerencsétlenebbnek érzem magam....
De ha nincsenek barátaid, akkor kinek kell elszámolnod az életeddel? Ki mondja, hogy szar az életed? Ha nincsenek barátaid, akkor nem kell senkinek mentegetőznöd vagy ilyesmi.
válasza:Először is köszönöm a válaszokat. Igazából sokat olvasom ezen az oldalon, hogy aki nem "szórakozik", annak rossz, unalmas az élete. Amíg középiskolába jártam, addig az osztálytársaim kérdezgették mindig, hogy miért nem "élek". Nem bántásból csinálták, csak nem értették, hogy nekem nem az a szórakozás, ami nekik. Amúgy meg rokonok meg testvérek nálam is...
A párkapcsolat hiányáról: én is úgy voltam, hogy nagyon hiányzott egy barátnő. Aztán egyszer csak összejött, de teljesen véletlenül (ugye nem sokat tettem a dolog érdekében). Az interneten ismertük meg egymást, pont ezen az oldalon. Pár hónap után találkoztunk, összejöttünk, de nem tartott sokáig a dolog. Igazából nem is értem már, hogy miért jöttem össze vele: nem igazán illettünk össze, szerelmes se voltam igazán. Talán kíváncsiságból.
Az igazság az, hogy - talán pont azért, mert már volt "kapcsolatom - már csak egy lányt szeretnék találni, akivel leélhetem az életemet. Ez nem egy ilyen romantikus, idealista gondolat, csak én nem szeretem a változásokat, a lelki, érzelmi bizonytalanságot, szóval nekem mindenképpen ez lenne a legjobb.
A sors iróniája, hogy most ősszel az egyetemen találtam egy egy lányt, akivel el tudtam volna képzelni a dolgot, de ő már kapcsolatban volt. Mindenesetre kiléptem arról az egyetemről (egyéb okok miatt), és most fogok újra felvételezni. 100 finanszírozott hely közül kell majd egyet megszereznem, így jelenleg maximálisan lefoglal a tanulás, ami amúgy elég jó dolog. Na mindegy.
Az új egyetemen majd lehet, hogy találok valakit, de igazából ez már nem annyira központi kérdés ez nálam, és az is igaz, hogy ha szerelmes lennék (még soha nem voltam), akkor az talán hátráltatna is a tanulmányaimban, pedig a tervem eléréséhez nagyon fontos a (majdnem) 100%-os teljesítmény.
Ez egy kicsit hosszú lett, bocsi.
válasza:nem baj, érdekes volt.
szerintem ha nem érzed szarnak az életedet, akkor nem az. és előbb-utóbb biztos találsz egy lányt, akit szeretni tudsz, az biztos, hogy sok lány szeretne ilyen fiút magának, mint amilyen te vagy, ezt így látatlanban is megmondom... Intelligens, szorgalmas, kitartó, szerény, sportos stb.
Csak egyet nem értek: hogy tudtál ezen az oldalon keresztül barátnőt szerezni?
Mármint oké, én is kapok néha hasznos válaszokat, és tudom, hogy megfordulnak itt értelmes emberek is, de én biztos, hogy nem bíznék ebben az oldalban, és elég furán érezném magam, ha ezen keresztül ismerkednék meg valakivel.
Szóval ez hogy történt?
Köszönöm az elismerő szavakat.
Teljesen véletlenül történt a dolog. Ő feltett egy kérdést, én meg válaszoltam. Visszakérdezett, arra is reagáltam, és így elkezdtünk beszélgetni. Először itt, aztán msn-en - természetesen csak barátként. Ez több hónapon át tartott, először csak interneten, aztán telefonon, webkamerán is. Megkedveltük egymást, találkoztunk, aztán összejöttünk. Nem voltam szerelmes, de azt hittem, hogy majd az leszek, és addig nem is akartam semmi komolyat; nem tartottam volna fairnek.
Mindenesetre ez nem történt meg, szóval inkább szakítottam. De amúgy én is elég furán éreztem magam a dolog miatt, főleg, hogy soha nem voltam híve az internetes ismerkedésnek.
válasza: válasza:Ja, és a 3. válaszoló által írt párbeszéd tényleg tipikus. ,,És hova jártok szórakozni?" - Járunk? (max én egyedül beülök moziba)
Emlékszem, mikor egyetemen elkezdődött a 3. tanév (már nem voltam új), mindenki össze-vissza ,,élvezkedett" a rég nem látott ismerőseivel, barátaival, mindenkinek fülig ért a szája, mentek kocsmába meg minden, én meg senkivel egy szót sem tudtam váltani, max. köszöntem egy-két ismerősömnek, akik már jól elvoltak egymással, aztán hazamentem. Szörnyű érzés volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!