Hogyan lehet a nulláról kezdve felépíteni egy normális életet, lakással és családdal? Lehet egyáltalán?

A lehetetlen nem tény,hanem vélemény.Nem kinyilvánítás,hanem kihívás.A lehetetlen nem létezik.

Én mindig eszerint éltem,és meg is van az eredménye.Talán csak egy kétszobás kis lakás formájában,de nekem ez is nagyon sokat jelent.

Mi úgy kezdtük h csak én találtam egyből munkát diplomázás után, de összeköltöztünk egy pici egyszobás albérletbe Bp-en, mert otthon a szülőknél nem volt semmi normális munkalehetőség (férjemnek kemény 12 órás fizikai munka minimálbérért nekem meg talán idénymunka kapálás lehetett volna max.) Az összeköltözés árát együtt szedtük össze, én még diákmunkáztam diplomázás előtt, abból tettem félre, férjem meg a fizikai munkájából.

Férjem egy héten belül talált állást.Aztán csak addig volt nehéz amíg meg nem kaptuk az első fizetést, munkahelyen mindenki kávézott, sütizett, büfézett én meg majszoltam az otthonról hozott margarinos kenyeret. Vagy mindenki csinos, tiptop én meg az ezeréves ruháimban feszengtem. Így az elején nehéz volt beilleszkedni, de aztán következő hónaptól már én is megengedtem magamnak egy kávét vagy egy üdítőt és ha nem is naponta de már tudtam kapcsolatokat építeni, ugye a legjobb tippeket félfüllel a folyosón v büfében lehet elkapni egy irodában:) Ruhákat is elkezdtem vadászni, rengeteg vadiúj címkéset vettem fillérekért turiban.

Aztán először tanfolyamra spóroltunk, mert a férjem kevesebbet keresett, gondoltuk, hogy először próbáljunk meg neki valami jobbat. 3 OKJ-t elvégzett és a harmadikkal plusz a diplomával talált már egy jobban fizetőt.

Most én tanulok és én próbálok meg jobban keresni utána.

Jelenleg már 3 szobás albiban lakunk gyerekkel, kutyával és van annyi félretett pénzünk hogy ne kelljen visszamennem dolgozni utolsó évben GYES-ről sem illetve 2 lakáskassza is van.

Mi az autón spórolunk, mindig jó közlekedésű albit választottunk, én mindig BKV bérletet kértem a cafeteriaban illetve most válthatok kismama bérletet, és akkor még a férjemnek kell bérletet vennie, mindig figyel h úgy vegye, h pl. ha nyaralni megyünk akkor 2 hétre nem kell, vagy ha pénteken jár le, akkor csak hétfőtől vesz újat ha nem megyünk sehova.

Ezenkívül szinte mindig csak turiban veszünk ruhát (kivéve cipő, azt nem vennék soha használtan) naponta főzök itthon, leszoktunk a főtt étel vásárlásról, csak ritkán egy gyrost,kínait vagy fagyit engedélyezünk magunknak.

Gyereknek is legtöbbször bababizományiban vásárolok játékot, gyakran ki lehet fogni akár teljesen újat eredeti csomagolással fele árért (ugye eladják ahol kettő egyformát kapott a gyerek vmire).

Kutyának érdemes kisállatbiztosítást kötni, mert marha sokba kerül még egy rutin műtét is.

Kaján és gyógyszeren sosem spórolunk, egészség a legfontosabb, változatosan főzök itthon mindig.

Sportolni futni vagy a gyerekkel kirándulni szoktunk, én szépen lefogytam attól, hogy magamra kötve cipelem a gyereket,a lábam sosem volt még ilyen szép:)

Szabadidős program is rengeteg van ingyenes Bp-en, gyerekkoncertek, kézműves dolgok stb... talán egyszer voltunk fizetős játszóházban, állatkertbe szeretünk még járni, az az egyetlen amire nem sajnáljuk, de akkor egész nap ott vagyunk annyi látnivaló van.

3 év múlva tervezünk saját lakást venni a lakáskassza és spórolt pénz mellé hitellel még megvárjuk amíg visszamegyek dolgozni és megnézem mennyire biztos a helyem.

Örökölni ha fogunk is valaha, semmi esély házra való összegre, azzal nem számolunk.

egy társsal. vagy szülői hátérrel.

egyedül sehogy.

mert ha az albit kell fizetned,(egyedül önfenntartás) már nem is marad semmire, épphogy megélsz.

Nem lehet. Albiba ne menj kezdésnek, mert csak elúszik a pénzed és nem tudsz félre tenni. Ha hitelt veszel a nyakadba, 50 éves vagy nyugger korodig nyögöd a törlesztést.

Én elkezdtem a Fundamentát, havi 20-at teszek félre a fizumból, ami nem teszi ki a nettó 100-at se (állami fizetés, no comment). Marad 70 ezer valamennyi és akkor még nem fizettem rezsit, nem ettem, nem ruházkodtam. A Funda mellé az állam ad évi 70 ezer támogatást, amúgy abba se vágtam volna bele. 3 év múlva se lesz a számlámon 1 milliónál több. Szórakozásra soha se fogok tudni félre tenni egy kanyi vasat se. Páromé a pénzügyek rendezésének oroszlán rész, aki biorobotként gürizik egy gyárba 3 műszakban. Ő jóval többet keres nálam, de ő se eleget. Majd' 10 évig rakosgatta a pénzét, és ha az én szüleim meg az ő szülei nem tudtak volna most nekünk a lakásvásárlásba besegíteni, akkor örök életünkre szülőknél ragadtunk volna. És még így is van hitel a lakáson.

Lehet persze,külföldi munkával . Legalábbis belátható időn belül.

Önkormányzati lakás ma már nincs,vagy nem hozzáférhető,albérlet mellett pedig megnézem mennyi idő összegyüjteni egy lakás árát ,mikor a 160 ezres fizetésemből 90 ezer a lakás a fővárosban.

Ha ketten vagytok és jó munkátok van,akkor biztos könnyebb . Ha egyedül vagy ,felejtsd el,ha csak nincs 400 ezres fizetésed ,de gondolom akkor nem kérdeznél ilyet :) Én 5 évig kuporgattam a pénzem,nem jártam sehova,nem csináltam semmit ,csak dolgoztam ,ez annyira volt elég,hogy amikor munkanélküli voltam ugyanúgy élhettem mint addig,meg vettem újat abból ami elromlott,illetve a fogaimat megcsináltattam .. én itt untam meg.

Azóta csak röhögök magamon,hogyha otthonmaradok még 50 évet így töltöttem volna..(bár ez inkább siralmas)

3 ev alatt nem haladtál semerre...?

Milyen lépéseket tettél?