Már előre félek az egyedülléttől! Mi lesz, ha elmegy a húgom egyetemre?

Tudom, hogy nem kellene a jövőn rágódnom, de egyre fogy az idő és megrémít a tudat, hogy szeptembertől a húgom egy messzi városba megy tanulni.Valószínűleg koleszos lesz, és lehet, hogy csak egy hónapban egyszer tud majd hazajönni. Soha nem volt még 1 hétnél távolabb tőlem,(ez is csak nyaralás miatt volt), amit így is nehezen bírtam ki. Kiskorunkba még nem voltunk ilyen jóban, akkor én voltam a cserfes kislány, aki húzta-vonta szegényt, hogy játsszon már velem, de ő meg nem nagyon akart, eléggé félénk volt.Úgy általános iskolás korunkba kezdtünk szorosabb kapcsolatot kialakítani egymással, ami annyira elmélyült, hogy szinte csak neki merek beszélni a problémáimról. Amiért nem tudom elengedni hosszabb időre, az azért van, mert ált.iskolás korom óta megváltozott a viselkedésem, és az akkoriban beszédes, életvidám lányból, rettentően félénk, visszahúzódó lány lett.Nála is volt egy időszak, amikor valamiért félénké vált, de neki sikerült túllépnie ezen és azóta mintha kicserélték volna. Gimnáziumba lett 2 legjobb barátnője, akikkel újra önmaga lehet, és nagyon jó a kapcsolatuk. Én meg itt vagyok 20 évesen és sajnos még mindig nem tudtam változtatni a viselkedésemen.Óvodás ill.ált iskolás koromba volt egy jó barátnőm, de a megváltozott viselkedésem miatt eltávolodtak tőlem. Azóta sosem sikerül egyetlen közösségbe se beilleszkednem, nincsenek barátaim, egyedül a húgomnak nyíltam meg igazán. Mikor végzős lettem, gondolkoztam, hogy én is elmegyek egyetemre, de az idegen várostól és a kolesztól eléggé féltem, ezért inkább szakmát tanulok.Ha minden jól megy idén végzek és kezdenem kellene valamit magammal, de nincsen semmi elképzelésem, hogy hogyan tovább. A szüleim majd elvárják, hogy helyezkedjek el valahol, de már előre félek, az új munkahelytől, munkatársaktól. Ráadásul a húgom sem lesz mellettem, aki megnyugtatna, tanácsot adna ilyen helyzetekben. Sokszor úgy érzem olyan akarok lenni, mint ő, én is túl szeretnék lépni a múlton, és meg szeretnék változni. Már rengetegszer beszélgettem vele erről és az egyetlen amit tud tanácsolni, hogy először fogadjam el magam, és barátkozzak össze önmagammal. Ezt tette akkoriban ő is, és azáltal, hogy egyre pozitívabban gondolkodott, megváltozott a kisugárzása is, amire felfigyeltek az emberek. Viszont nekem ez nagyon nehéz, nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Bocsi, hogy hosszú lett, remélem, azért lesz, aki elolvassa! Előre is köszönöm a tanácsokat!